PornoStar

5. rész

Uruha

Nem szándékozom válaszolni a kérdésére, mert röhög rajtam, meg talán leesik neki, hogy itt dolgozom. Viszont ő nem. Legalábbis nagyon remélem.

- És te mit keresel itt? - szusszanok fel halkan, pillantásomat a mellkasára irányítva. Hogy lehet a testének ez a kilógó kis négyzetcentimétere ennyire szexuális? Szerintem ő nem ember. Félisten. Úristen, még, jó, hogy nem hallja a gondolataimat.

Az szakít ki a nagy elmélkedésből, hogy olyat szól: „erre járt, hátha összefutunk" Na persze, minek néz, szőkének? Ugyan kérlek – méregetem mogorván a következő mondatáig.

- Hazavihetlek? – fél pillanatig tart a ledöbbenésem, aztán önkéntelenül rábólintok. Nem tehetek róla, rossz hatással van rám.

Nem lehet nemet mondani neki – szorongok magamban, már az autójában ülve, néha felé pillantva. Kényelmesen.

Megemlíteném, hogy pénzeszsák az ürge, erre a bőrülésekből jöttem rá. Nem beszélgettünk az út alatt, ami nem volt túl hosszú. Elfelejtettem mondani, hogy csupán 4 saroknyira lakom a cégtől. Azt terveztem, amint hazaérek, megnézem a nyakláncot a postaládában. Remélem, hogy nem fog kiszállni a kocsiból, nem kísér fel, és nem néz úgy rám, amikor épp el akarok köszönni, ahogy. Tévedtem. És most itt ülünk a konyhában az asztalnál hárman, mert Aoi is itthon van – Aoi, aki behozta a csomagot a ládából, láttam a kanapén. Nagy örömömre. Bár lehet jobb, mert ha nem lenne itt, akkor letámadna ez az orrkendős sexisten. Nem ellenkeznék mondjuk...Felpattanok, nehogy akármelyikük is észrevegye, hogy vörösödni kezd az arcom. Aoinak nem, biztos, hogy feltűnne, túlságosan lefoglalja Reita szemmel vetkőztetése. Beálltam a pult elé, és neki álltam teát készíteni. Igen, azt is tudok. Feltettem a vizet, és amíg az forrt, visszafordultam feléjük.

- Aoi, szerintem nyomd el magad – mormogom az orrom alatt, de amikor felém kapja bozontos fejét, rájövök, hogy hallotta. Jól van, na. Kicsúszott.

- Mi van? – mered összeszűkített szemekkel rám, mire Reita érdeklődve emelgeti a szemöldökét. Ő is hallotta. Ez kellemetlen, még a végén azt hiszi, féltékenykedik.

- Mondom, ne bámuld ennyire – Nem! Nem ezt akartam mondani. Gondolatban fejbe csapom magam, gyakorlatban meg vörösödni kezdek.

- Mintha te nem azt csináltad volna az előbb...

- Kussolsz?

- Mert ha nem?

- Kibaszlak...- fújtatom mérgesen, felfújt arccal. Ha nem tévedek, ő meg vigyorog rajtunk.

- Stukálsz, Ruru? Ma durván hisztis vagy – csapja mellkasa elé a kezeit, én pedig mielőtt ráordítanék, mélylevegőt veszek és elszámolok 10-ig magamban.

- Kész a tea – fordulok meg. Kiöntöm a vizet bögrémbe, beledobom a filtert, ízesítem, s leteszem Reita elé. Okos enged, szamár szenved – de Aoi nem kap! Majd csinál magának – fordítom el a fejem. Hülye legyek, ha ez az orrkendős veszedelem nem direkt borítja le magát. Ne műsorozzon itt nekem! Fújtatok, mikor leveszi az ingét, amit kényelmetlen vagyok kimosni, majd száradni tenni, nehogy benne maradjon a folt. Leülök elé a nappaliban az egyik fotelbe, közben Aoi valahova eltűnik. Reménytelen vagyok – a szemem önkéntelenül is visszavándorol a mellkasára, hasfalára.

- Vigyázz, elcseppen a nyálad – vigyorog kajánul.

- Nem is, nem vagy te annyira jó pasi! – pattanok fel, majd bevágtatok a konyhába, de közben azért megtörlöm a szám szélét. Nem fair, hogy direkt kínoz. Húzzon haza, legközelebb be se engedem! A konyhapultnak támaszkodom. Nagy meglepetésemre egyszer csak kezek csúsznak a derekam köré, mire rögtön megfordulok. Reita. Sejtettem, hogy nem Aoi az. Pislogásnyi időt sem hagyva nekem a számra cuppan, és olyan hévvel csókol, amibe beleremeg a lábam, és amilyet az eddigi hivatásom során sosem éltem át. Ellenkezni nincs erőm. Szinte csalódottan szusszanok, amikor elválik tőlem, majd kisétál az ajtón. Én meg csak tapogatom az ajkaim kábultan meredve magam elé, az egyik pillanatban még állva, a másikban a földön térdelek. Ez az ember csodálatos... Fogalmam sincs, mit akar tőlem, viszont én úgy érzem, nekem ő kell, de nem hiszem, hogy összejönne. Tipikus pasicsábásznak tűnik, olyannak, aki bárkit megkaphat. Végülis én is ilyen vagyok. De rég nem csinálok olyat, hogy minden este mással... Mióta is? Amióta leöntött abban a bárban, eszembe se jut. Furcsa. Mindegy, megyek is, megnézem azt a nyakláncot.