Pisti szemszöge
A tükör előtt méregettem magamat, egy új fekete öltönyt és fehér inget próbálok fel.
- Szerinted milyen? - válaszra várok, de nem kapok.
- Hallasz te engem? JANI! - majd megfordulok. Társam nagyon elgondolkozva ül a kanapén, de csak feleszmél rám.
- Igen, tökéletes. - egy mosoly kúszik az arcára. Mostanában nagyon furcsa, mintha nem lenne itt velem, kicsit fáj, de lehet csak ő is elgondolkozik kettőnkön, #nohomo.
- Figyelj, ettől nem fog semmi sem változni, ugye tudod? - nézek bele barnás-zöld szemeibe, odalépek hozzá és a vállára teszem a kezem.
- Tudom. - mondja, de a padlót még is érdekesebbnek találja. Ahj, Jani, nagyon fel tudsz kúrni a faszságaiddal, de igazán sosem tudok haragudni rád. Visszavedlek a Doom-os pólómba és a macinacimba. Fizetek, majd megyünk is. Hazafelé még a Mekinél megállunk. Az úton végig csendben van, és kifele bámulja Debrecen utcáit, mintha nem tudná már hang alapján, hogy merre járunk, de én tudom, hogy próbál úgy tenni, mintha nem lenne semmi baj, mintha nem zavarná a dolog, de 7 év után ismerem már ennyire. Nem kell mondania semmit, minden mozdulatából és, ki nem mondott szavaiból, akár ránézésre is tudom, hogy mire gondol, de én sem mondok semmit. A streamek ugyan úgy telnek, mintha tényleg nem lenne semmi baj, de mikor kettesben maradunk, furcsán fájdalmas a légkör, és egyre buzisabb. Egyre többször kezdünk úgy, egy streamen kívüli közös játékot, hogy én leülök a kanapéra, Jani mellém, majd átölel, visszaölelem.
- Nem akarlak elveszíteni! - hallom a hangját, ami kevésbé férfias, de még is Janis.
- Ne legyél hülye, nem fogsz! -nevetek fájdalmasan. - Annyi mindent tettünk már meg közösen, nem foglak cserben hagyni! - elenged, mosolyog, és elkezdünk játszani.
Sokkal jobban teltek a napok, míg nem ott volt az a csodás legény búcsú.. Kappa.
- GYERTEK MÁÁR! - üvölt Azmo a panel lábától, a 10. emeletre.
- Az első legénybúcsúm a haverokkal, csodás volt, vagy is biztos, mivel semmire sem emlékszem, bassza meg! - nevetek és velem Jani is. Elkészül, majd lemegyünk együtt. Azmo és Nessaj már a kocsiban várnak minket. Nem meglepő, valahova ugyanúgy inni megyünk. Ez az este is jól telik, persze engem itatnak, hiszen én vagyok az "ünnepelt". Aztán megint csak képszakadás, mintha a két Mordori hazament volna.. engem meg Jani vitt.. Hozzájuk?.. Minek?
Hali ^^ Nem igazán szoktam ide írni, de remélem tetszett ez a rész, és naponta szeretnék folytatást hozni. Nem mellesleg, köszönöm szépen a kihívás ötletet lucyfliver-nek ^^
Illetve én nem szeretnék megjelölni senkit, bízom benne, hogy sokan kedvet kapnak hozzá, hajrá, hajrá! 💜
أنت تقرأ
Csak azért is szerelem
أدب الهواة- Na, kikerültem a barát zónából? - Igen, és nem is kellett volna ott lenned.
