Csak azért is szerelem

"..csöndben szeretni, mindegy, mi a válasz.." - C. N.

Jani szemszöge

Barátom csak úgy kiviharzott, barátom, pff, mostmár pláne nem tudom, hogy mi nekem Pisti. Próbálok megnyugodni, és kikéne találni, hogy hogyan tovább, pl. : Mi lesz a holnapi stream-el? Olyan tudatos vagy Jani, összeszedhetnéd magadat egy kicsit, veletek mi lesz, hm? Ha nincs Pisti, nem lesz csatorna, nem lesz semmi, nem lesz senkid. Magzatpózomat két kar öleli át, hazatért barátnőm, de foglalkozni sem tudok vele, még a saját gondolataimat sem tudom tisztázni, nem, hogy kommunikáljak egy másik lénnyel. Fekszem és gondolkodom, de nem sokra jutok, bármi is lesz én ezek után is támogatni fogom Pistit, akárhogyan, és akárki mellett dönt. Tényleg önzőség volt felőlem, amiért választás elé állítottam, de muszáj volt, tudnom kellett, és még mindig megakarom tudni, hogy ő mit gondol, mit érez. Kérlek Pisti, áruld el nekem! Melletted vagyok, és segíteni szeretnék!
Reggel Pisti nem jelent meg a HH-ra, azt mondtam a Srácoknak, hogy valami dolga van. Levezettem szépen a streamet, majd csak vártam. A két stream közt sem jött, de a délutáni streamre se kukizott be. Nem hívott, nem is írt semmit. Sajnálom. A következő nap is így telt, akkor már én írtam rá, de csak, hogy: "Szia!", "Sajnálom!", "Beszéljük meg!". Nem jött válasz. Aztán mint Jézus, harmadnapon feltámadt, és reggel ott állt az ajtómban. Nem hittem a szememnek. Megtapogattam, majd megsimogattam szakállas arcát, ő megfogta a kezemet, magához húzott és szorosan megölelt. Szakaszosan vettem a levegőt, ruháját markoltam és beszívtam az illatát.
- Tudod, hogy mennyire hiányoztál te barom? Mennyire aggódtam?
- Sejtésem sincs. -markol a hajamba, és a nyakamba fúrja az arcát. Ringatom karjaimban, mint egy kis gyereket.
- Most, hogyan tovább?
- Nem tudom, eddig én is ezen gondolkodtam.
- Aztán ennyire jutottál? Gratulálok!
- Haha, nagyon vicces. Hát, majd kiderül, de remélem minden úgy, ahogy régen volt, és ahogy annak lenni kell! - elválik tőlem és rám mosolyog.
Visszamosolygok rá. A streamek folytatódnak, ahogy régen. Érzem, még, ha egy nagy lyuk is tátong a szívemben, hogy jobban vagyok. Tudom, hogy nem fogom elveszíteni, és már ez is valami. Boldogan telnek a hónapok, kettesben is, chill van, játszunk, eszünk mint régen. Hülyéskedünk, felhőtlenül nevetünk minden szarságon, mint régen. Úgy tekint rám, mint régen, de valami még sem olyan, mint régen. Mintha bezártak volna egy üvegházba, ami tele van szögekkel, akárcsak a Tomb Raider játékban. Ezek pedig, egyre csak nyomnak össze, miközben néznem kell egy olyan esemény szervezését, amit én várok a legkevésbé. Tönkre tesz, hogy mindig két választásom van, és hülyeség az, amikor valaki azt mondja: höhö, van ám egy harmadik is. HÁT KURVÁRA NINCS! Azzal csak kibújok a felelősség, a gondok és a választás alól. Meghátrálok! Egy tigris nem hátrál meg! Hanem dönt! Akármennyire is fáj, önzőség, és ezt választottam, de ebben most, nem tudom támogatni Pistit, nem megy.