"Ha szeretsz valakit, akit nem kellene, akkor néha az a legjobb, ha elengeded"

331 20 1

de 13371ku5

de 13371ku5

( - D. A. c. film )

Pisti szemszöge

Kibaszott nagy fejfájással ébredek. Kinyitom a szememet, feltápászkodom, és végignézek az alattam fekvőn. Jani? Itt zokog alattam, majd ő is kinyitja a szemeit.
- Kérlek! - néz fel rám, a szemei kisírtak, és nagy fájdalmat tükröznek.
- Bántottalak?
- Nem eléggé!
- Janii.. - szomorodom el. - Mi a baj?!
- Tudod, te nagyon jól! Sose kértem tőled ilyet, de.. Kérlek, kérlek válassz! Ő vagy én?
Jani nagyon jól tudja, hogy erre nem tudok választ adni neki, vagy elveszem a barátnőmet, férj és feleség leszünk, lesz egy családom, vagy örök agglegényként gamelhetek Janival. Igazából mindegyik ajánlat csábító. Faszt vagy ilyen hülye Pisti.
- Te meg azt tudod, hogy erre nem lehet választ adni.
- De lehet.. Menj el.. -suttogja határozottan.
- Jani?
- MENJ MÁR EL INNEN! -üvölti zokogva.
- HOGY LEHETSZ ENNYIRE ÖNZŐ FASZ? - felöltözöm, majd bevágom magam mögött az ajtót. Szoktak lenni nézet eltéréseink, de ennyire durva sosem volt még, hogy tudja elvárni tőlem, hogy döntsek, a számomra két legfontosabb ember, és két különböző élet lehetőségei közt? Ha egyet választok, tuti elveszítem a másikat, de nekem mindkettejükre szükségem van.
Ahj, minek vettem fel ezt a telibevert kurva pulcsit, megrohadok.
- Persze, kezdj el esni mikor neki állok vetkőzni.. Kurva anyád!
Hazaérek. Jegyesem sehol. Hova mentek ezek bazdmeg? Kukutyinba? Írok neki üzit, hogy mizu, de Janiról nem beszélek. Ledobom a telefonom, majd belevágódok az ágyba. Az egésznapom ott töltöm, sorozatokat, filmeket bámulva, és Janira gondolva, hogy most mi tévő legyek. Miért tudok én ennyit rágódni a dolgokon?
- Oh, Jesus, fasz.. -sóhajtok. Barátnőmet régebb óta ismerem, barátok is vagyunk, lehet egy családom. Ha, Janit választom.. Mi lenne? Átfordulok az oldalamra, de nem tudok választ adni magamnak. Mi lenne? Egyiküket sem veszíthetem el. Kipattanok az ágyból és valami kajára vadászok. Mi lenne? Ismétlődik bennem a kérdés.
- FOGALMAM SINCS! -kiáltom elmagam az üres lakásban, miközben rávágok két ököllel az asztalra. - Fogalmam sincs.. - mondom nyugodtabban. Aztán csak arra leszek figyelmes, ahogy a könyeim megindulnak.
Mit csináljak?
- Nem tudom!
Széttépnek a gondolatok. A fejem, s a szívem sajog. Egy kg nasival vonulok vissza, a biztonságos kuckómba. Nincs mese, döntést kell hoznod Pisti. MOST!