Csak azért is szerelem

"..kettőnk lenni, egymagam" - T.K.

Jani szemszöge

Tudtam, hogy barátom nem könnyű eset, de ennyire?! Van azért már ebben tapasztalatom, nem először látom így. Hozzájuk mentünk elsősorban, de mindent zárva találtam, ekkor nem volt más választás, a stúdióban fog aludni a MR. Még szerencse, hogy nálunk van lift, a lépcső már egy megerőltetőbb edzés lenne. Bekísérem, majd a falnak támasztom és bezárom mögöttünk az ajtót. A lányoknak ezek szerint még tart a leánybúcsújuk, mert barátnőm sincs itthon. Leültettem társamat a kanapéra, de ahogy elsétálnék tőle, ő elkapja a kezemet és az ölébe húz. Váratlanul ért a helyzet, de testemet valami meleg érzés kezdte el átjárni.
- Ugye tudod, hogy milyen fontos vagy nekem? - mondja amire csak nyelek egyet és habozva válaszolok.
- Talán.. - sütöm le a szemeimet. Szorongok itt az ölében, nem mondom, hogy sosem fantálziáltam ilyesmiről, de itt lenni ebben a helyzetben, teljesen más. Kezei az arcomra csúsznak. Jó érzéssel tölt el, hogy törődik velem. Nagyon furcsa volt a kapcsolatunk mindig is, de, nem tudtuk volna megmondani, hogy mi nekünk a másik. Ahogy pedig itt ülve, tudom mi lesz a következő lépése, belemegyek a játékába. Közelebb húz magához, és ajkaimra egy lágy csókot lehel. Csókja édes, és szívemet melengeti, de egyben pedig keserű a sörtől, és széttép, fáj minden érintés, mert ez egy hazugság. Legmélyebb, és féltett vágyaimat, csak az alkohol kényszeríti ki belőle. Könnyek folynak le az arcomom, amik megsózzák csókunkat. Átkarolja derekamat és eldönt a kanapén. Ajkai elválnak tőlem, majd nyakamra tapadnak pár elhintett csók után abbamarad, s mellkasomra omlik össze, és már hortyogva álmodik is. Betakarom magunkat, majd szorosan magamhoz ölelem. Hangtalanul zokogok, mert holnap semmire sem fog emlékezni, és milyen lebaszásokat fogok kapni reggel, hogy megerőszakoltam míg eszméletlen volt, és a többi. Tudom, hogy sokszor viccel, de néha nagyon fáj.