The one who loves you

1977 november

Kedves naplóm,

(Ezt a megszólítást Lily mondta. )

A Quidditch meccsek koronázatlan uralkodó családja a Griffendél.
Bár Sirius szerint:

 "James csak a menőség miatt csinálja és a csajok rajongásáért. "

Erre én csak annyit tudtam mondani:

 "Drágám, elárulnád én miért vagyok csapattag? Nem akarok udvarlókat. "

Sirius jobb híján vállat vont és magához húzott. Akkor boldog volt , boldogabb mint korábban. Mióta elszökött otthonról, boldogabb. Azt mondja nekem is közöm van ahhoz, hogy szebb az élete de tudom , ez inkább James érdeme, ugyanis nála lakik.

A bátyám sikeres RAVASZ vizsgát tett így már pár éve aurorként dolgozik. Persze "tehetséges" a szakmájában, de sokat segített az a tény is, hogy apukánk is auror.

Apropó apu...mostanában sokat(többet)  találkozunk vele. Illetve csak a bátyám mivel kvázi munkatársak, én csak leveleket kapok tőle és én is küldök neki egy párat. Na jó nagyon sokat, kb. minden nap írok.

De azért látom is néha , mint például tegnap előtt. Amikor egy csapat auror jött a suliba, hogy felhívják a figyelmünket a háborúra és annak veszélyeire. Illetve, hogy legyünk nagyon figyelmesek a Quidditch meccsen.

Aznap apu ott maradt velem a suliban, így kihagytam a szerintem felesleges "auroreligazítást". Illetve a tanórákra se kellett bemennem. Dumbledore megengedte.

Yepp... Dumbledore apám egyik bizalmasa vagy micsodája és fordítva.
Albus (mert apám csak így hívja )  megmutatta nekünk a Szükség szobáját , így az egész napunkat abban a szobában töltöttük. Olyan volt mintha otthon lennénk. Megállítottam volna az időt. Ott akartam maradni még a háború véget nem ér. Biztonságban akartam tudni az apámat.
Egyébként az időmegállítós tervemet neki is elmodtam. Erre csak nevetett és jó szorosan magához ölelt amikor elengedett láttam azért néhány könycseppet a szemében.
Ennyit a FÉRFIAK NEM SÍRNAK  dumáról. Dehogynem sírnak, csak adj nekik jó okot és máris  bőgnek.

Ennyit mára, pápá...
(1977. nov. 18.)

A QUIDDITCH MECCS /1977. November 16/

Lydia lábzúzódása miatt nem vehetett részt a gladiátor harcban. Amit Remus annyira azért nem sajnált, örült, hogy legalább egyik barátja életben marad a nap végére.
A vérre menő küzdelem után a Griffendél került ki győztesen. Mondjuk ezen nagyon senki nem lepődött meg.

- Ügyesek voltatok! Gratulálok! - ordította  Peter Sirius-nak és James-nek akik a győzelem  után a domboldalra tartottak Lydia-hoz és Remushoz.

-Te. Peter mindig Siriusék után rohan? -kérdezte Remus Lydia-t.
-Igen. Állandóan utánuk lohol. Kicsit sajnálom mert jobb társaságot kéne keresnie. Mármint ti fiúk...Ti állandóan bajban vagytok és mondjuk mi is Lily-vel. Khmm...miattatok... De Peter valahogy nem igazán illik bele ebbe körbe. Érted mire gondolok?

-Persze. Sirius mit mondott erről?

-Nagyon semmit. Most mit csináljon vele? Végül őt nem zavarja, úgyhogy megmarad "Peter aki csak úgy van"-nak. -nevetett Lydia.

Eközben a fiúk felértek a dombtetőre ahol Lydia apróra tördelt fűdarabokat dobott James és Sirius felé mint ha csak valami konfetti zápor lenne.

 -Gratulálunk! -mondta Lydia és Remus egyszerre.

- Te komolyan megdobtál egy marék fűszállal?Jól vagy Lydia?-kérdezte Sirius.

-Persze én remekül vagyok. Köszi. Csak sajnálom, hogy nem játszhattam. De Miner....

-Ohh..Scrimgeour kisasszony. Örülök, hogy megtaláltam. Csak azt szertném mondani, hogy remélem jobban lesz a következő meccsre. Csak el ne felejtse , a diákok még Mcgalagony-nak hívnak. További szép napot. -mondta Mcgalagony professzor.

-Ajaj Lydia...téged nagyon szeret Minerva.- mondta James.

-Igen. Ezért én már büntetésbe mennék, James-szel együtt. -mondta Sirius.

-Nem szeret engem jobban mint titeket. A multkor engem is büntetőre küldött pedig csak ott álltam mellettetek. -érvelt Lydia , de ez senkit nem hatott meg.

A kis csapat estig ünnepelt és a fiúk kimagaslóan jó érvelési képességüknek hála, Lydia beismerte, hogy talán ő Minerva "kedvenc" diákja.

Remélem tetszenek ezek a naplóbejegyzéses dolgok.
Várom az észrevételeket.😉😚