The one who loves you

1977 december 5.

/Lydia naplóbejegyzéseit olvashatjátok a következő pár részben (néha mások személyes gondolatsival)/

Lydia váltig állította a kihallgatásakor, hogy az édesanyja nem bűnös. A minisztérium emberei, akik édesapja halálát vizsgálták, nem hittek neki. Miért is hittek volna neki. Amikor minden bizonyíték ellene szól. Az ügynek még nincs vége, Lydia Scrimgeour a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola diákját és az aurorként dolgozó testvérét Rufus Scrimgeour-t valószínűleg a Wizemgamot előtt is meghallgatják.

A meghallgatásokra várhatóan csak december végén kerül sor vagy már csak a jövő év elején.
A Reggeli Próféta e tragikus ügy minden apró mozzanatáról be fog számolni. Olvasóink semmiről nem maradhatnak le.

-A reggeli prófétának részesedést kéne fizetnie nekünk és anyának is. Annyit mutogatnak minket a címlapon és ezek a fantasztikus eszmecserék, végülis az anyánkról van szó. Nyílván nem fogod aztmondani, hogy bűnös . -hitetlenkedett a bátyjám egyre vörösödő fejjel.

  Dumbledore irodájában ültünk. A fejemet fogva könyököltem az asztalon.

-Rufus. Fejezd be a végén agyvérzést kapsz ettől a hülyeségtől. Állandóan mi vagyunk a címlapon. Olyan képek vannak az újságban amiket én még csak nem is láttam. Ez van nem, tudunk mit tenni. Szerintem már üldözési mániám van.
Alig hagytam el az iskolát , múlthéten még a Quidditch meccsen se vehettem rész mert a Reggeli Próféta újságírói ott voltak és ordibálták a hülye kérdéseiket.
Sirius mondjuk behúzott az egyiknek. De sokat nem segített csak megzúzódott a keze.
  -fakadtam ki.

-Ahhh..Tökmag...mennem kell. Körbekérdezek erről a meghallgatásról. Menj vissza a barátaidhoz. Szükséged van rájuk. -azzal megölelt ès elment.

Szépen lassan baktattam vissza a Griffendél klubbhelyiségbe amikor meghallottam, hogy pár diák egymással kiabál. Odaszaladtam.
Egy pár mardekáros diák veszekedett valami hülyeségen. Így gondoltam inkább otthagyom őket, főleg, hogy csak én nem voltam mardekáros.

-Hé!!! Scrimgeour lány! -kiáltott egy ismerős hang. Bellatrix Black volt. Sirius unokatestvére.

 Sirius gyűlölte Bellát , Bella utálta Sirius-t és Bella engem és a barátaimat is utálta mert Sirius szeretett minket.

-Te kis gyászoló szerencsétlenség! Állj meg! -persze,hogy hátrálni kezdtem ám két mardekáros mögém állt , így megtorpantam. -Büszke lehetsz anyádra, megtette amire kérte őt a nagyúr , de látom a szemedben, nem hiszel nekem.

-Mit akarsz tőlem Bella?

-Csak egy emléket akarok neked adni. Na gyere ide!

A két mardekáros aki mögöttem állt megfogott és a falhoz lökött. Bella elővette a pálcáját és megragadta a karom, majd az alkaromba véste,hogy félvér.

-Nem vagy elég jó anyád aranyvérűségéhez. De az apád félvér volt. Passzolsz ahhoz a lényhez. Na gyertek menjünk! -kiáltott Bella.

Ott maradtam a vérző, lüktető kezemmel. Majd lépeseket hallottam és megállt mellettem Perselus.

-Gyere felkísérlek a dokihoz. -mondta.

-Köszönöm.
 
Nem volt időm nagyon hálálkodni. Mert közben megjelent Sirius aki hatalmas pofont adott Perselus-nak.

-Ne!! Nem ő volt! Sirius ne bántsd! Segíteni akart.

Így már ketten mentünk fel Madame P.-hez a gyengélkedőbe. Perselus-nak nem kellett ott maradnia, kapott egy csomag jeget és mehetett is a dolgára.
Nekem viszont ott kellett maradnom 2 napig. A srácok hoztak nekem mindenféle csokit meg egyebet.
 Mcgalagony is meglátogatott, de a látogatás célja leginkább az volt, hogy a többieket órára küldje, én pedig ott maradtam , szép csendes magányomban és csak sírtam mintegy óvodás.

Remélem tetszett az új rész. 🙂