A 17 és te

Jeonghan imagines

Ammmon kérésére írodott ez a rész. Próbáljoztam és hát ez sült ki belőle. Nem egy mestermű, de azért remélem tetszik.

Éppen mentem az új iskolámba, hisz nem rég költöztünk el. Beérve a termetekbe, megpillantottam egy angyalt. Hosszú gyönyörű szőke haja van, és sápadt bőre. És még azt is hozzátenném, hogy helyes is volt. Beérve elfoglaltam a helyem, és be is csöngettek. Az első óra matek, ahol az osztály főnökkel voltunk, ezt egy gyors bemutatkozással keztem.

-Most pedíg köszöntsétek az új diákot, Tinát!
-Sziasztok! -álltam fel - Hát a nevem már az elöbb hallhattátok! És igen...eredetileg europai vagyok, de nemrég kiköltöztünk Koreába. Nagy részt ennyi!
-Hmm... - hallottam meg a hátsó sorokból, majd minden fiú felnevetett
-Hát rendben, akkor foglalj helyet! - mondta a tanár

Mikor leültem volna, egy lány megszólalt

-Hé! Ott én ülök!
-Bocs! - csattantam fel - nem volt ide írva a neved... - jegyeztem mag gúnyosan
-Ez esetben, Tina..vagy van valami beceneved?
-Jó a Tina is
-Tehát Tina hova tudnál ülni?
-Ide! - állt fel a szőke hosszú hajú fiú - Melettem van hely!

Szó nélkül elindultam az imént említett hely felé. Az óra többi részében nem szoltam hozzá a fiúhoz, és igyekeztem minnél jobban a pad szélén, tisztes távolságban tőle, helyet foglalni.
Mikor meghallottam az életmentő csöngő hangját azonnal felpattatntam a helyemről és elindultam, nem tudtam hova, csak minnél messzebb a sráctól. Lehet ez nem volt jó ötlet, hisz valami teljesen kihalt helyen kötöttem ki. Senki nem volt ott. Ki volt pusztulva az egész. Hallottam a csöngőt igy gondoltam visszafordulok, de egy mellkasba ütköztem...

-Nem látsz? - csattant fel a szőke fiú
-Hát képzeld el szöszi, mivel a hátamon nincs szemem, így nem! De rajta vagyok! - akadtam ki én is
-Miért vagy te itt?
-Ezt én is kérdezhetném! De inkább azt kérdezem, hogy miért követtél?!
-Nem követtelek....csak...jöttem utánad... - kezdett el kínosan röhögni
-Ha ha...inkább segíts visszajutni!
-Oké!

Ez után elkezdett húzni valami full más irányba. Nem tudtam hova megyünk, de mikor megakartam kérdezni le "csittegett". Így csak mentem utána. Be kell vallani, nagyon helyes...
Egyszer csak a suli tetején kötöttünk ki.

-Most le akarsz lökni? Vagy mi? - kezdtem el nevetni
-Nem..mi a srácokkal gyakran járunk ide az éppen akkori "barátnőinkkel"!
-Ahhaa..tehát itt kurváztok!
-Így is lehet mondni!

Ez után elkapta a csuklóm és magához rántott. Nagyon megilyedtem ezért lendületből pofán vágtam majd elfutottam. Nagy nehezen megtaláltam az osztályt, de a fiú még a nap végén sem került elő...így telltek a napok, róla semmit nem tudtam, nem tudom mi történhetett.
Mikor egyik nap belépett az ajtón. Leült mellém, és mindha  kicserélték volna. Bemutatkozott, és kiderült hogy tök jófej. Rengeteg közös van bennünk. Egyfolytában együtt lógunk. Úgy tekintek rá, mint egy "BFF"-re...talán azért mert ő az egyetlen barátom, és a "BFF"-em is egyben.

-Mi van te gyökér?! - köszöntöttem egy szép reggel
-Semmi. És veled csicska?!
-Semmi különös....gyökér.... - kezdtem el röhögni
-Jaj te lány! - nevetett ő is

Ma csak az első óránk tartották meg, a többiben próbáltunk szallagavatóra. Az egyetlen óránkat is végig röhögtem Jeonghan táraságában. A többiek ezért gondolják azt hogy járunk. Pedíg nem igaz! Jelenleg nem! Bár....ki tudja mit hoz a jövő.

5 évvel később

Már az óta, hogy Jeonghant megismertem eltelt öt év... öt hosszú év.
Az óta sok minden történt. Idő közben hivatalosan is összejöttem vele. Imádom ezt az embert. Vicces, helyes, kedves, és még sorolhatnám. Szebbé tette az életem.
Mindíg mondják, hogy egy ember van akiért megéri sírnom...idő közben rájöttem, hogy az az ember nem más...mint Jeonghan. Pedíg első látásra nagyon nem volt szimpatikus. De hát ez lenne a mi kis történetünk.

-Szia drágám! - lép be Jeonghan az ajtón - Hoztam neked csokit, és rózsát! - nyújtja oda az imént említetteket
-Mit csináltál? - néztem rá unottan
-Semmit! Csak úgy nem adhatok neked ajándákot? Pfff ezek a nők!
-Jeonhan....5 éve ismerlek....
-Tudod van az a parfüm amit imádsz...és hát az ára is elég borsós...nem csak a szaga..haha! - kacsintott egyet - na hát megkíméltelek attól a bűztől, és eltörtem....
-Jeonghan!
-Bocsiii....
-Jajj....imádlak - mondtam ki végül az igazságot, mivel csinálhat akár mit, akkor is szeretni fogom....
-Én is téged Tina - ölelt meg
Hát mit is mondjak.....
Ő az én angyalom...