A 17 és te

Woozi imagines

Sziasztok. A mai részt @annyeong_unni kérésére készítettem el. Remélem tetszeni fog!😊

Mikor reggel felkeltem, szokásosan egy gyűrött takaró fogadott. Érthető mivel a barátom Woozi nagyon sokat dogozik. Ezért kevés időnk van egymásra, amiből már kicsit elegem van. De a mai nem is egy olyan átlagos nap, hisz ma leszünk két évesek. Két és fél évvel ez előtt, pedíg ráírtam Woozi-ra instagrammon egy koncertet követőne. Amin én is jelen voltam. Ennyi kellett ahhoz, hogy felketsem az érdeklődését, és tessék fél évre rá össze is jöttünk. Na de ennyit a nosztalgiából.
A mai reggelem is egy kávéval idítom. És arra gondoltam, hogy estére csinálok egy kissebb meglepit Jihoon számára. Ezért elmegyek bevásárolni.
*bevásárlás után*
Elkészítem Woozi kedvencét estére. Hátha nem felejtette el, hogy évfordulónk van. De azért remélem Woozi a szokásos időbe fog jönni. Mivel ha minden igaz akkor este 20:00 körül ér haza, jelenleg pedíg mert későn kelltem 14:30 (persez korábban kelltem).
Ahogy sürögtem-forogtam a konyhában egy levélre lettem figyelmes a hűtőn.
"Szép napot Drágám!❤ A szokásos időbe jövök! Puszi!❤
~Woozi~"
-Jaj de édes valaki! - szóltam el magam hangosan
És szépen fojtattam az étel elklszítését.
Mikor már a kaja a sütőben volt, neki álltam feldíszíteni az asztalt.
A közepére egy gyertya került, az asztalon pedíg elhintettem egy pár rozsaszirmot. És kiraktam a pezsgős poharakat, és a tálakat.
Ezek után pedíg magamat szedtem kicsit rendbe. Nem vagyok a szoknyák híve, de Woozi-nak mindent, ezért magára eröltettem egy egyberuhát.
Épp mikor kiszedtem a kaját a sütőből és előkészítettem a pezsgőt kattant a zár. És hallottam Jihoon fáradt hangját.
-Szia Vivi! Megjöttem! -belépett a konyhába - Hát ez meg mi?
-Az évfordulónk alkalmából csináltam neked vacsorát!
-Az ma van?
-Igen...talán elfelejtetted?
-Hát igen, elfelejtettem. Hisz nekem tudod ezerszer fontosabb dolgom is van, mint neked! Nem azzal vagyok elfoglalva, hogy "Jajj most hányadika van, vajon ma van az évfordulónk?!" hanem új zenéket írok. És gyakorlok. De ne csinálj úgy, mintha máskor nem kaptál volna tőlem ajándékot! - emelte föl a hangját és felnézett rám (mivel magasabb vagyok)
Erre én már nem tudtam mást reagálin, elsírtam magam. Annyi időt öltem a semmibe. Egész nap sütöttem, díszítettem, stb. És ez a hála érte. Hogy le vagyok cseszve...
-Neked meg mindíg csak a "Munka munka munka!" pihenni is kéne te kerti törpe! - mondtam sírós hangon
Woozi az utolsó két szóra annyira kiakadt, hogy a tányért a földhöz vágta, ammi ennek következtében darabjaira tört.
Inkább úgy dötöttem nekem mára ennyi elég, gyorsan lefürödtem és ágyba bújtam.
Késöbb annyit éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Tehát megjött Woozi.
És jól is sejtettem, mivel megfogta a derekem és közelebb jött hozzám.
-Bocsi Vivi...csak kicsit hosszú volt a napom. Ne haragudj. Szép álmokat! - súgta a fülembe
Igazából nem haragszom rá. Csak nem értem a gondolkodását. Meg hogy miért csinálja ezt. De ennek ellenére szeretem.
Mikor másnap felkeltem nem voltam egyedül. Woozi ott ült az ágyon egy csokor virággal a kezébe.
-Szép reggel hercegnő! Hogy vagy ezen a csodás reggelen? Bocsi a tegnapiért... - vakarta meg a tarkóját zavartan
-Se...semi gond....De te hogy-hoyg itt vagy?
-Ma szabadságon vagyok, és az egész napot veled fogom tölteni. Csak te, meg én! - kacsintott rám