Last Night •bws•

10.

Még egyszer visszanéztem a kávézóra. Az üvegek fényesek voltak és minden egyes apró részletet visszatükröztek. Az ablakpárkányban növények voltak kiállítva, amik a zöld legszebb árnyalatában tündököltek. A kávézó fala kávébarna volt, egy apró karcolás, egy graffiti vagy egy árva koszfolt sem díszítette azt. Az ajtó felett álló felirat letisztult volt, egyszerű, de mégis volt benne valami különleges. Megszerettem ezt a helyet. Biztonságot és nyugalmat sugároz. Elindultam hazafelé és hallgattam London utcáinak apró zajait. Néhány helyről zene vagy éppen zongora hangja szűrődött ki. Hazaérve rádöbbentem, hogy még mindig nincs kulcsom, de szerencsére nyitva volt az ajtó. A földszinten egy árva lélek sem volt. Fölbaktattam az emeletre és ledobtam a cuccaim. A fiúk lakrész felé vettem az irányt, de nem nyitottam be, mivel éppen próbáltak. Kintről hallgattam őket.

"...No, my head don't feel so bright,

Nem, a fejem nem éppen tiszta

What the hell happened last night?

Mi a fene történt tegnap este?

Yeah last night think we were dancing,

Igen azt hiszem múlt éjjel táncoltunk

Singing all our favorite songs.

És énekeltük a kedvenc dalainkat.

Think I might have kissed someone.

Azt hiszem talán meg is csókoltam valakit

And if tomorrow never comes...

És ha a holnap..."

Bradnek elcsuklott a hangja, így abbahagyták. James kijelentette, hogy tartanak egy kis szünetet. Ekkor megcsörrent a telefonom. Gyorsan a szobámba futottam, lefeküdtem az ágyra és felvettem. Jake szólt bele:
- Szia! Megzavartam valamit? - kérdezte furán.
- Szia! Dehogyis, miért kérded?
- Semmi csak eléggé zihálsz és hát tudod... - kezdte magyarázni, de gyorsan félbeszakítottam.
- Nem, nem, úristen nem! - hadartam el - Ne folytasd, kérlek! Miért hívtál?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy van-e már holnapra programod.
- Nem, még nincs.
- Oks, akkor este felé még kereslek. Szia. - köszönt el Jake.
- Oké. Szia. - köszöntem el én is és bontottam a vonalat.
Az ajtó kinyílt és James lépett be rajta.
- Nem tán a szőke herceg hívott? - kérdezte viccelődve.
- Lehet. - mosolyogtam és kinyújtottam rá a nyelvem. James leült mellém az ágyra és felém fordult.
- És mivan a barna barátunkkal? - kérdezte komolyan és én tudtam, hogy Bradre gondol.
- Mi lenne? - kérdeztem vissza tettetve az értetlent.
- Nagyon furák vagytok.
- Mi furák? Ő... Ő nagyon fura. - böktem ki gondolkodás nélkül.
- Mit csinált? - kérdezte sóhajtozva.
- Semmit. Csak...olyan fura és kész. Váltsunk témát.
- Rendben.
- Milyen zenét játszottatok?
- Új. Még nincs kész teljesen. Brad írta.
- Ooh. Minden zenét ő ír?
- Nem, mindannyian írunk. Általában közösen dolgozunk rajtuk. Ennek most Brad írta a szövegét a repülőúton kicsit másnaposan. - nevetett fel az utolsó szavak kiejtése közben.
- Nagy buli lehetett. - nevettem Jamesszel együtt.
- Csak egy kisebb házibuli volt Ohioban. - mosolygott.
- Ohio? - kérdeztem vissza, hogy fel tudjam dolgozni az előbb hallottakat.
- Igen. Egy barátunk meghívott. Valami Jack gyerek rendezett bulit.
- Én is ott voltam! - vágtam rá, mikor meghallottam Jack nevét. - De fura. Nem is futottunk össze, pedig nem voltak túl sokan.
- Igen. - helyeselt James és kicsit komolyabb arcot öltött magára. - Na most megyek, de szerintem vacsinál találkozunk. - ezzel felállt és kisétált a szobámból.

Visszafeküdtem az ágyra és elkezdtem a telefonomat nyomkodni. Nem sokkal később üzenetet kaptam Jaketől. Gondoltam felhívom, mivel úgy könnyebb beszélgetni. Felálltam becsuktam a szobám ajtaját és megcsörgettem Jaket.
- Na hello. - szóltam bele.
- Szia cica. - köszönt és hallatszódott a hangján, hogy mosolyog. - Holnap szabad vagyok, nem dolgozom. Gondoltam megmutathatnál neked a csodálatos Londont.
- Az remek lenne. - ujjongtam a telefonba. - Alig várom.
- Oké, akkor holnap délkörül gyere a kávézóhoz. Onnan indul a városnézés. Na én megyek, mert még van egy kis dolgom. Holnap találkozunk Babe. - köszönt el és meg se várta a válaszom, bontotta a vonalt.