✧Én És A Magyar Tanárom?!✧

-4-

...aztán hirtelen megszólalt:-Én is olyan vagyok mint te...
-Mi?Miről beszélsz? Hogy érted ezt?-néztem rá értetlen egyben sejtő fejjel.
-Hát biszex...-mondta félénken.
-Kom?-lepödtem meg.
-Ahamm....
-Ahww....ez tök jóóóó!-ugrottam a nyakába örömömben.
-De...te ne vagy az esetem...-mondta zavartan.
-Azt ajánlom is!-nevettem el magam.- Just Friendsben nyomjuk.-mosolyogtam rá.
-Uhh baszki! Mennem kéne mert anyám megöl-pattant fel rólam.-Kérlek ne mond el senkinek...-kért meg.
-Még szép, hogy nem mondom el!-öleltem meg.
   -Akk sziaa-köszöntünk el egymástól-holnap!!!-üvöltöttem utána.
Nyugodtan vissza sétáltam a házba és úgy gondoltam, hogy ezen most elkondolkozok egy kicsit így össze szedtem pár cuccom, hagytam anyáéknak egy cetlit, hogy elmentem sétálni...
Van a közelben pár kissebb erdő ahová el szoktam menni, de gondoltam eggyet és felszáltam a 46-os buszra, hogy elmenjek a végállomásig vele, aztán be a nagy erdőbe. Amikor megérkezett a busz felszáltam és gyorsan lepattantam egy helyre és bedugtam a fülesem, amikor ujjabb emberek száltak fel a buszra jól megnéztem őket magamnak. Imádom megfigyelni az embereket! Ahogyan nézten egy szomorú felnött srácot, ahogyan karikás szemeit a telefon kijelzőjére tapasztotta éreztem, hogy valaki néz engem ... Elnéztem abba az irányba és megláttam Őt, ahogyan gyönyörű nagy szemeivel engem figyel. Hirtelen feléledtek a gyomromban élő pillangok és örületes csapkodásba kezdtek. Csak néztem azokba a gyönyörű szempárokba és az ajkamat gyengéden bekaptam, amikor észbe kaptam gyorsan elnéztem, ki az ablakon. Egész uton éreztem a tekintetét magamon amin néha elmosolyodtam de probáltam a fülemben üvöltő zenére koncentrálni és az ablak másik oldalán lévő villágra. Amikor már nem bírtam tövább a látványa nélkül oda néztem fél szemmel, ezt Ő észre is vette és gyorsan elkapta a fejét, így teljesen rá néztem és hosszasan végig mértem amit ő érezhetett mert elkezdet mocorogni, én ezen csak mosolyogtam. A végállomás előtt felpattantam és odamentem a hozzá közelebbi ajtohoz és csak meredtem magam elé. Amikor is, megéreztem azt a finom illatát mellettem. Hirtelen befékezett a busz ő meg rám borult, én finoman elkaptam, de majdnem tovább borultam vele..majdnem ... Erősen kapaszkodott belém össze szoritott szemekkel, én meg erősen markoltam a derekát amikor vett egy nagy levegőt és (szerintem szippantott egyett az illatomból is...ki tudja...:)) ovatosan lazitottam a dereka szoritásaból és ekkor vettem észre, hogy a fejem olyan piros, hogy egy paradicsom is elszégyelné magát mellettem. Gyorsan elengedett és mintha misem történt volna megigazitotta a haját és megnézte mi történhetett. Kiderült, hogy belénk jöttek.. Amikor felém fordult megláttam azt az aggodó arcát, hirtelen az arcomhoz kapott..
-Nem esett baja?-kérdeztem meg tőle, de hirtelen megéreztem, hogy valami folyik az orromból és ahogy elérte a számat megéreztem a vérem ízét.
-Nekem semmi bajom, neked hálla, de ömlik a vér az orrodból Lili-vett elő egy zsepkendőt és ovatosan az orromhoz nyomta.
-Semmiség-fogtam meg a kezét amiben a véres zsebit tartotta.
-Lili ez nem semmiség.-csoválta aggodva a fejét.- Lehet, hogy agyrászkodásod lett.- fogta meg a homlokomat is (?).
-Lehet, de lázas azért nem vagyok-mosolyogtam rajta.
Halkan felnevetett és elvette a kezét.
-Ezt tartsd az orrodhoz-adta oda a zsepit.
-Vérzik az újja...-néztem a véres körmét. Gyorsan elő kaptam a zsebemben pihenő zsepit és a véres újját megfogva gyengéden rányomtam, hogy felitassa a vért.
-Csak a körmöm tört le-legyintett- ihhh-nyogött fel halkan amikor körbe tekertem az érzékeny részt.
-Elnézést...-nyomtam egy puszit az újjára.
-Mit csinálsz?-kérdezte meg.
-Gyógypuszi!-mosolyogtam nyertesen.
-A tanárod vagyok.-hervasztotta le a vigyoromat. Hirtelen elsötétült minden és csak két kézt érezten a derekamon majd, hogy a földön vagyok...

Ez egy kicsit hosszabb lett mert most volt időm és csak úgy jöttek a mondatokxddd

xMukix