✧Én És A Magyar Tanárom?!✧

-7-

Már egy hete, hogy kiengedtek a korházból. Anyámat rávettem, hogy hadd maradjak még otthon pár napot.
Holnap csütörtök, már megyek suliba.
Reggel komásan és karikás szemekkel keltem. Gyorsan felöltöztem és eltüntettem a karikáim amennyire csak tudtam. Megittam a reggeli kávém és táskámat felkapva mentem ki az ajtón. Sétálás közben mellém szegödött Szandi és végig beszélgettük az utat.
-Amugy...miért baj az, hogy szivemnek hívtalak?-kérdezte meg.
-Hát drága Alexandra, azért mert nem vagyok a szived.-néztem rá.
-Deh...ajh...-szenvedet.
-Ezt már százszor megbeszéltük-néztem magam elé szomorúan. -Nincs és nem is lesz köztünk semmi. Sajnálom...-mondtam magam elé bámulva.
-Rendben. Megértettem.-mondta szomorú hangon.- Nekem most, arra kéne mennem-mutatot az elenkező írányba.
-Okés. Szia!-köszöntem el tőle.
-Szia...-tünt el.

   -Arany János 1817 március 2.-án született Nagyszalontán.- halodtam a lágy hangot halkan.
-Lili, kelj fel! Bea téged néz.-bökött oldalba drága egyetlen Tündim, ami hatására hirtelen felpattantam és hatra estem a székkel. Mindenki röhögött csak Ő nem. Szomorú volt és dühös. Mert aludtam az óráján.
-Lili!-mondta szigorú, tiszteletet parancsoló hangon.
-Elnézést Bea néni..-keltem fel a földröl és fissza ültem kényelmetlen székemre. -Csak izé...este nem tudtam aludni és...-magyarászkodtam zavaromban.
-Menj ki!-küldött ki szigorúan.
-Áúhhh-fogtam meg hátsó felemet és a tarkomat. Hirtelen átsuhant az arcán egy aggodó tekintet, de rögtön el is tünt.
-Gyerünk-nyitotta ki nekem az ajtót. Amikor kiléptem arra számítottam, hogy folytatja az órát, de nem így történt. Kijött utánam és becsokta az ajtót. A folyosó kihalt volt és csöndes.
-Bea néni, éhn sajnálom...tényleg nem volt szándékomban aludni az óráján.-mondtam szomorúan.
-Csak?-kérdezte a szememet vizsgálva amitől mégjobban zavarba jöttem.
-Csak...hát...öhm tudja...izé...nem tudtam az este túl sokat aludni-nyöszörögtem.
-És miért nem tudtál aludni, ha szabad megkérdeznem?!-érdeklödött.
-Nem tudom..csak, a plafont bámultam és nem bírtam elaludni.-néztem magam elé.
-Talán ha becsokod a szemed könyebb lesz-mosolyodott el.
-Haha-húztam félmosolyra a számat, amit végig kísért szemeivel. Beharapta száját és a szemembe nézet.
-Hihihiiii!!!
-De Péééé.
-Kicsi a rakás!
-Kussoljatok már!
-Miről beszélnek?!-halladszottak bentről a "csöndes" hangok.
-Khmm...vissza kéne menni. Még a végén szétszedik a termet-pillantottam az ajtó irányába.
-Hmmm...igen..perszee-nézet Bea vágyakozva ajkaimra. Hirtelen feleszmélt és szó nélkül kinyitotta az ajtót majd derekamnál fogva betolt rajta. Én kissé meglepödtem a történteken, majd töbszöri szolására össze szedtem magam és a helyemre mentem. Óra végéig nyitott szemmel Őt bámultam.

Imadom ezt a not! Egyszeruen megorjit, mintha kinozna bakker. Az agyamra tudd menni de sose tudok ra tul sokaig haragudni. :)

xMukix