Szemtelen csábító (Ez nem lehet szerelem) - Befejezett

Akire számíthatok...

Egy hete hogy Dake itt van az iskolában, de ugyanolyan szemtelen, mint mindig. Állandóan követ, fogdos és a bókjaitól egyre gyengébb leszek. Nehéz ellenállnom neki.

Dake: Jó reggelt Piroska!

Constance: Elég legyen már ebből a becenévből, mindenki szokott elpirulni.

Dake: Szép, hosszú, lila hajad van, szemüveged és Zöld szemed, de nem tudok belőle becenevet alkotni.

Constance: Nem kell becenév, ugye tudod?

Dake: Mondjuk, lehetne simán csak...

Constance: Halottad mit mondtam? Nem kellenek nekem ilyen mű becenevek, csak hanyagold.

Dake: Hát jó... Constance.

Constance: Mi... mi?

Dake: Bár azt mondtad, hogy természetes mikor elpirulsz, de te nálad ez már hagyomány.

Constance: Fogd be!

Most először hívott, rendesen a nevemen. Amikor ilyeneket tesz, teljesen más embernek érzem magam legbelül. Nehéz és jó érzés egyben, amitől nem szívesen válok meg. Bár Melody mindenről tud Dake-el kapcsolatban, de azt nem mondtam el neki hogyan is érzek. Még szerintem is bolond dolog abban hinni, hogy egyszer több leszek neki, de elfeledni sem tudom.

Hamarosan nyakunkon az iskola nap. Ilyenkor az egész iskola a közeli erdőbe megy túrázni és a testnevelés tanárunk, Borisz, a főszervező. A DÖK-ösök dolga, hogy szemmel tartsanak minden diákot, mivel már volt gond abból, hogy mindenkit magára hagytunk. Az én feladatom volt összeállítani a hideg élelmet és a túra végén felszolgálásra váró ebéd alapanyagainak beszerzése. Három napos munka volt, de végül minden kész lett a hétvégére. Reggel nyolckor indult a busz, a suli kapujából és mindenki jelen volt.

Rosalia: Utálatos egy program, ráadásul szombatra kellett tervezni?

Constance: Ne aggódj Rosalia, már mondtam, hogy te előre mész a tanárokkal, elintézem!

Rosalia: ó Constance, imádlak, hogy ilyen kis alattomos vagy.

Constance: nem tesz semmit.

Rosalia mindig olyan kis lusta volt, de megértem az aggályait. Szerintem sem neki való program az ilyesmi. Melody mellett ültem a buszon, de a tekintetem végig Dake felé járt csak úgy, mint minden lánynak. Tényleg egyre jobban szégyellem magam. Egy óra múlva megálltunk a túra helyszínen és én azt mondtam a tanároknak, hogy Rosalia rosszul érzi magát. Vele együtt ment tovább a busz és csak Borisz tanár úr maradt a diákokkal.

Borisz: Rendben tanulók! Mindenki tudja a menetrendet, de azért ismételjük meg. Szépen végig megyünk, az ösvény felén majd megállunk egy kis pihenőre, aztán tovább megyünk az ebéd pontig. Körülbelül délután négykor fogunk odaérni, szóval ilyen késői ebéd lesz, de erre lesz a hideg élelem. Mindenki felkészült? Akkor induljunk is.

Elöl ment a tanárú, a csoport legvégén pedig Dake volt és a lányok csak úgy körbe rajongták. Melody undorral nézte végig az egészet, én viszont csak lesütött tekintettel haladtam előre. Nem érdekel hány lány néz rá vagy, hogy melyiknek villant egy kis mosolyt. Próbálok arra koncentrálni, hogy ez az iskolai esemény rendesen végbe menjen. Nincs időm most Dake-re gondolni.

Félidőnél megálltunk pihenni és volt, aki körbe is nézett kicsit a tisztáson és azon túl. Én és Melody körbenéztünk, találtunk is egy régi fát hatalmas üreggel a közepén, ahol leültünk kicsit pihenni.

Melody: Tíz perc múlva indulunk is tovább, addig is tudunk kicsit pihenni.

Constance: Nekem mondod? Már azt hittem, hogy megfulladok.