Egy új fejezet

12.

Első sulis napom az új suliban. Hm..ezt jól megfogalmaztam :D. Reggel egyszerre 2 csergőóra üvöltése szakított a levegőbe. Kipattantak a szemeim,de fogalmam sem volt,hogy hol vagyok és miért szól egyszerre 2 óra. Gyorsan kikapcsoltam az enyémet,de a másikat nem láttam. Viszont ahogy körülnéztem,észrevettem, hogy magasan vagyok. Kikapcsolt a másik óra is, káromkodás kíséretében. Lenéztem az emeketeságyról és egy kócos, vörös hajkoronával találtam szembe magam-Beca!- Ekkor ugrott be minden... hogy a leghíresebb drámasuli táncházában vagyok,Nagy Britanniában!!!
   -Te miért bámulsz úgy mint egy padlizsán?- kérdezte nyúzott hangon a szobatársnőm.
   - A padlizsánok mióta tudnak bámulni?- hah..kérdésre kérdés válasz.
  - Egyszer volt egy padlizsánom,aminek volt egy orra,én meg rajzoltam neki szenet meg szájat,és elneveztem Jónásnak. Szegény mindig engem bámult. Én meg néztem,ahogy elrohad.-
  -Huha,neked aztán nem tesz jót a korán kelés- csóváltam a fejemet.
  - Az senkinek sem tesz.-
  - Na ebben egyetértünk.-
Egész hamar elkészültünk,és lebattyogtunk a lépcsőn. A kinézetem nem említésre méltó. Egyenruha,kibontott haj, tekintettel a karikáimra egy kis korrektor,és egy pici szájfény.
Lent már a csapat nagyrésze épp kaját készített vagy evett.
  - Jó reggelt,lányok!- köszönt Simon mosolyogva. Nem tudtam nem észrevenni,hogy bármit is próbál készíteni, jelenleg csak egy undorító massza.
  - Hello. Elmondanád nekem,hogy mi akar az lenni?- húztam fel fél szemöldökömet. A fiú sóhajtott.
- Hááát...amcsi palacsintának indult,de nem tudom,mi lesz.-
- Hagyjátok, szegény gyereket,ő legalább próbálkozik! Itt nincs anyu,hogy süssön-  ért le a lépcsőröl Jordan,ami kicsit felhúzott.
  - Te szegény, egyedül a pelusodat sem tudod kicserélni!? Ki szokott segíteni?- kérdeztem,mire megforgatta a szemét.
  - Nagyon vicces.-
  - Jólvan,ovisok! Van itt bárki aki tud sütni-főzni?- kapcsolódott be a beszélgetésünkbe Beca is.
  - Hát nincs- lépett hozzánk...Scott. Hogy nézhet ki valaki ilyen jól még reggel korán is?! Hogy?!
  - Akkor én senki vagyok?!- tettem a sértődöttet,mire mindenki rám nézett.
  - Te komolyan tudsz főzni?- kérdezte Scott elkerekedett szemekkel..ez jól esett.
  - Meg sütni is?- húzta fel fél szemöldökét Jordan. Ezaz! Nem vagyok az egyetlen aki ezt meg tudja csinálni!
  Bólintottam, -Szóval palacsintát ennétek?- mind bólogattak, úgyhogy nekiláttam. Hamar kész lett,és még gyümölcs is volt. Nem vagyok egy nagy palacsinta párti,de a gyümi isteni volt.

  - Wow. Te egy igazi konyhatündér vagy!- nyalta meg az ujját Jordan. A többiek is elnyammogtak egy igent,Scott meg csak aranyosan mosolygott.
- Ugye ezentúl és készítesz nekünk kaját? Kérdezte egy lány akit még nem ismerek (szőke, rövid haj,kék szemek...britt külső).
  - Miért is ne?- nevettem.

  A suli szuper volt (ilyet sem mondtam még soha). Az első óránk retorika volt ( a zenésekkel), a második földrajz (az összes elsőévesnek), a harmadik rajz (az egész évfolyamnak),a negyedik dráma (az egész évfolyamnak), az ötödik színháztörténet ( a filmesekkel). Ezután következett az ebéd. És Simon és Beca között ültem. Velem szemben Scott. Ebéd után jöttek a szakok. Több tánc közül választhattunk. Én a contempeorálisat,a páros versenytáncot,hiphopot és elsősorban balettet választottam. 2 évesen kezdtem balettezni, 7.osztályban szerettem volna vizsgázni a balettsuliba,de 6. végén abba kellett hagynom (hosszú sztori). Nagyon utáltam magam miatta,8-ban újrakezdtem,és elvileg semmit sem fejlődtem vissza,de annak az álmomnak lőttek. Viszont lehet,jobb is így.
  Szóval átbattyogtam contempeorálisra,ami nagyon tetszett,majd balettre. Ma páros nap volt. A teremben ott volt Scott,Jordan,meg még egy páran,akinek a reggel főztem,de nem ismertem őket. A szőke tánctanárnő meg a tanár,akik vizsgáztattak, voltak bent. 10-en voltunk összesen. 5 fiú,5 lány. A tanárnő megszólalt:
  - Liena, örülök hogy itt kötöttél ki. Mivel új vagy kerítenünk kell neked egy párt! Jordannak tavaly ballagott a párja, úgyhogy együtt lesztek. Jó munkát!-
  - Na barack, amíg el nem ballagok boldogíthatjuk egymást!- jött oda vigyorogva Jordan.
  - Nem vagyok barack!
  - Mostmár igen!- nevetett.
  -Oké, krumpli, akkor kezdjük!-
  - Krumpli?!- kérdezte hitetlenkedve.
  - Ha én barack,te krumpli.
Nagyon jó volt ez az óra,csak Scott egy fekete hajú gyönyörű lánnyal táncolt,és nagyon boldognak látszottak.  A házunk felé vezető úton mind a 10-en együtt hülyéskedtünk. Kiderült,hogy a fekete hajú lányt Lucynak hívják. Tökéletes alkat, hosszú haj,frufruval,kék szemek, fehér bőr,piros rúzs. Bárhogy nézzük,ez a lány nagyon szép. Még ott volt egy platina szőke fiú- Charlie, a táncpartnere egy rozsdabarna, vállig érő hajú lány- Eva, egy vörös hajú,barna szemű fiú-Adam,és táncpartnere,Lily,aki pontosan úgy néz ki mint Charles,csak lányban ( mint kiderült,ikrek). Szintén velünk balettezett egy szemüveges,barna hajú, zöld szemű fiú- Obi (az igazi nevét titkolja) és táncpartnere, Molly,aki vörös hajú,zöld szemű és szemüveges volt.
  A házunkban neki is láttam a vacsinak-paradicsomszószos-cherry paradicsomos, bazsalikomos spagettinek.

   Vacsi után Becával fáradtan dőltünk be az ágyba.

Hello. Rég nem írtam,és ennek az az oka, hogy időm se nagyon volt,és nem látom,hogy tetszene valakinek a storym,de nem adom fel,mert nem akartam elhagyni Lienájékat.
Úgyhogy ha csak magamért is ,de folytatom,mert jólesik írni😂😄