Egy új fejezet

11.

  Becával éppen kicsomagoltunk a bőröndjeinkből,miközben hülye sztorikat osztottunk meg egymással, röhögünk,és ismerkedtünk.
   - Naszóval... hogyhogy a táncot választottad?- kérdeztem.
   - Nem azt választottam. Az első az animáció volt,de nem vettek fel,aztán filmet akartam,de meggondoltam magam és táncra jöttem,mert filmezni megtanulhatok máshonnan is,meg úgyis át tudok menni ha akarok. Nameg Scott is itt van- darálta,én meg azon kaptam magam,hogy kimondom,amit gondolok :
  - Scott? Már akartam kérdezni,honnan ismered Scottot?-
  - A szüleink nagyon jó barátok. Régen ők is Cotswoldsban laktak,szomszédok voltunk,aztán kiköltöztek Londonba. Óvódatársak is voltunk...-
  - Nem is mondtad,hogy Cotswoldsban laktál!- vágtam a szavába.
  - Ezt úgy mondod,mintha már egy éve ismernénk egymást,- nevetett- még nem jutottunk idáig,de igen ott laktam,illetve lakok sulin kívül. Nade miért érdekel,hogy ismerem-e Scottot?-
  - Háát..csak feltűnt,hogy tudja a neved,meg mondtad,hogy miatta is választottad a táncot...Dee ti együtt vagytok?-
  - Miii?! Nem,te lüke. Ennyire félreérthető voltam?- Beca arca már paradicsom vörös volt a nevetéstől,de szerintem az enyém sem volt különb.
  - De miért kérded?- gyanakvóan felhúzta a szemöldökét.
  - Csak kíváncsiság.- ha lehetséges akkor még pirosabb lehettem,mert Beca máris kapcsolt.
  - Tetszik neked?-
  - Még nem is ismerem.-
  - Jaj te..ezt olyan szomorúan mondtad. Ha lehet egy tanácsom, akkor ne nagyon éld bele magad...Elöbb-utóbb majdnem minden lány elkapja a Scott-kórt,de ő nem túl érzelgős típus. Hetente váltogatja a barátnőjét.-
  - Nem is mondtam,hogy tetszik!-
  - De az arcodra van írva- sóhajtott.
  - Csak szeretném megismerni. Hányadik évfolyam? -
   - 3,és ő házunk főprefektusa.-
 
  Még sokáig beszélgettünk,majd miután kipakoltunk,Beca szólt,hogy lassan mehetnénk vacsorázni.
  -Remek,hánytól,és mi a kaja?-
  - Amit készítünk. - értetlen fejjel néztem rá,mire felnevetett :
  - A reggelit,meg a vacsorát nekünk kell elkészíteni,csak az ebéd közös a nagyteremben. A lenti hűtőben van egy csomó kaja,de jobb ha majd mi is vásárolunk.-
  - De azt nem eszik meg a többiek?-
  - Nem,van saját hűtőnk.-
  - Mi? Hol?- Beca a fürdő ajtó felé mutatott :
  - Csoda,hogy nem szúrta ki a szemed-kuncogott. Tényleg állt ott egy piros hűtő. Nevetve lementünk kajálni. Simon is ott volt. Rengeteget nevettünk, miközben elfogyasztottuk a salátánkat,meg a csokis-muffinokat.
  Miután Beca meg Simon befejezték a kaját,heves bocsánatkérés kíséretében felrohantak valami sorozatot nézni,ami pont akkor kezdődött. Így hát rám maradt a mosogatás.
  Amikor befejeztem, elindultam felfelé a lépcsőn,de nem is én lennék,ha nem botlanák meg a saját lábamban. Szóval megcsúsztam,és elestem a lépcsőn. Azaz csak estem volna,de egy erős kéz megtartott. Felnéztem,és egy ragyogó szempárt láttam. Scott markola a csuklómat. Egy finom,de határozott mozdulattal felrántott,majd végigmért.
  - Vigyázz a lépcsőkkel,csúsznak.Szólnom kellett volna - mondta kifejezéstelen arccal.
  - Bocsi, annyira ügyetlen vagyok. Ahol el lehet esni,én el is esek.-
  - Addig nincs gond,amíg van aki elkapjon- húzta mosolyra a száját.
  - Köszi- csak ennyit tudtam kinyőgni.
  - Mostmár menj aludni. Jó éjt!-
  - Neked is! - mosolyogva futottam fel a szobánkba,majd csaptam be az ajtót.
- Ne csapkodd már szegényt - hallottam meg Beca hangját,aki az ágyán feküdt.
- Bocsi,vége a sorozatnak?-
- Igen,de mostmár menjél a fürdőbe,mert hulla vagyok!-
   Gyorsan zuhanyoztam,majd bebújtam az ágyámba.
  - Lin?- kérdezte Beca,az alattam lévő ágyból.
  - Igen?-
  - Miért ég még mindig a villany?-
  - Hol a kapcsoló? -
  - Asszem az ajtó mellett. -
  - Francba! Nem bírok innen leszállni.-
  - Bízd csak rám! - csak annyit láttam,hogy valami elrepül. Beca papucsa száguldott a kapcsoló felé,majd célba is talált,mire sötét lett. Nevetve aludtunk el.