Egy új fejezet

9.

  Amikor vége lett a beosztásnak,mindenki elkezdett kifelé tömörülni. Én valahogy odaférkőztem a vörös hajú lányhoz - Rebecahoz.
  -Ha jól tudom,ebben az évfolyamban csak mi leszünk lányok.-kezdtem el a beszélgetést.
  -Ahaaa. Nagyon izgi. Szobatársak leszünk,nem? Huh..már előre is bocsánatot kérek mindenért,de...Istenem, annyira várom már,hogy lássam a szobánk!- göndör fűrtjei csak úgy hullámoztak a vállán,miközben beszélt.
  -Én is..neked már van valami elképzelésed róla?-
  -Nincs..azt mondják,hogy minden szoba más,a berendezését meg aszerint oldják meg,hogy hány személyes,de állítólag minden szoba nagyon király.-
  - Mindjárt megtudjuk.. Amúgy Liena vagyok.-
  -Tényleg- csapott a homlokára- még be sem mutatkoztam...Rebeca vagyok,de inkább Becanak szólíts,mint Rebinek,kérlek!-
  -Ok- nevettem.
  -Neked van valami beceneved,amit szeretsz,vagy szólítsalak,ahogy akarlak?-
   - Otthon a barátaimnak Lia vagyok,de azt nem szeretem,a szűleim meg nem becéznek, úgyhogy rádbízom.-
   -Remek akkor Lin leszel,ha megfelel.-
   -Lin..ez nagyon tetszik! -nem tudtam nem mosolyogni, ahogy a kis erdei ösvényen ballagtunk a tánc-ház felé.
   - Na lányok..eltévedtek itt este?- verődött mellénk Jordan a szőke fiúval,akivel a délben kosarazott. Azok a szemek! Hogy lehet egy fiúnak ilyen haja,meg szeme?! Valahogy sikerült megszólalnom :
   - Én nappal is eltévedek.-
   - Ezesetben felajánlom szolgálataimat.-
   - Hagyd már őket,Jordan!- húzta távolabb a szőke.
   - Mizu, Scott? - kérdezte Rebeca,azaz Beca. Szóval Scottnak hívjàk...talál hozzá. De Beca honnan ismeri?
   - Ezt a bolondot hajkurászom, mielőtt még minden elsőst elijeszt.
  - Ez a lekezelő hangsúly fájt. Én csak segítek nekik.
  -Azzal,hogy rossz öltözőbe küldöd őket? - sandított rám Scott,mire elvörösödtem.
   - Nemár! Lin,te tényleg bementél a fiúkhoz?! - ugrált Beca.
   - Rossz ötlet volt ettől a marhától megkérdezni,hogy merre van a lány öltöző.- biccentettem Jordan felé.
  - Ne mond,hogy nem élvezted-vigyorgott.
  - Ki élvezett,mit?- lépett mellénk Simon.
  - Gyere Jordan! Hagyjuk őket élni!-szólt Scott,majd el is tűntek.
  - Beca-Simon, Simon-Beca - mutattam be őket egymásnak,mire ők kezet fogtak.
  - A gólyáknak szólok,hogy megérkeztünk!- hallottam meg valahonnan előlről Scott hangját.
  A tánc-ház gyönyörű volt. Fából készült,az ajtaja meg valami fantasztikus volt.

  A többieket követve beléptünk. Egy nagy előszoba fogadott minket, rengeteg fogassal,amin már lógott 1-2 kabát,meg jópár ernyő.
  - Az újak kedvéért elmondom,hogy a kabátaitokat,meg ernyőitelet itt hagyjátok felakasztva. A cipőiteket meg az alattuk lévő szekrényben. Keressetek magatoknak egy fogast,ami fölött még nincs név,tegyetek rá címkét a nevetekkel,és ezentúl azt használjátok! Cipővel senki sem mászkál a házban!- sorolta a szabályokat Scott.
   Az előszobából egy kis folyosó nyílt,pár szobával,majd egy ebédlő? következett.

     Az ebédlőből nyílt egy retró-stílusú közös konyhácska is. Felmentünk a lépcsőn,majd egy nappali fogadott.

   A nappali mellett ismét egy folyosó volt,kétoldalon szobákkal. Simont is itt szállásolták el.
  Még egyet lépcsőztünk,ahol egy sokkal kissebb nappali-szerűség fogadott.

   Innen már csak egy ajtó nyílt.
   -És ez lenne a ti szobátok. Remélem megfelel-mondta Scott,majd lesietett a lépcsőn. Becával benyitottunk. A szoba gyönyörű volt. Volt benne egy emeletes ágy, rengeteg könyvespolc,meg egy "mozi-sarok".

   Az ágy mellől nyílt egy kis fürdő,átlagos berendezéssel,kivéve a szuper dzsakuzzit,amibe már alig vártam,hogy belevessem magamat.
   Becával megegyeztünk,hogy enyém az emeleti ágy,majd még beszélgettünk egy kicsit.
   Egyszercsak észrevettem mégegy ajtót a szobában. Kinyitottam,és egy csodálatos terasz tárult elénk. Már most imádom ezt a sulit!