Egy új fejezet

6.

     És ismét vizsgázok...Három vizsga után mi sem természetesebb? Azt mondták,hogy a 29-es teremben lesz a vizsga, a második emeleten,csak tudnám, hogy hol az öltöző!
    Felsiettem a lépcsőn, majd olvasni kezdtem a számokat az ajtókon. Úgy elméjedtem a gondolataimban,meg a termek számozásában, hogy észre sem vettem,hogy valaki elöttem áll,aminek az lett a vége,hogy egy kemény mellkasnak ütköztem,majd elvesztettem az egyensúlyom, de egy kéz megtartott. Hogy lehetek mindig ilyen szerencsétlen?!
    Felnéztem a fiúra aki lassan elengedte a kezem.
    -Meg tudsz állni a lábadon?- kérdezte,de valahogy nem hangzott bunkónak, csak szórakozottnak.
    - Persze,hogy meg!- távolabb léptem a fiútól.  Kb.egy fejjel volt magasabb nálam. Fekete,középhosszú haja volt,a szeme meg sötétbarna,majdnem fekete,talán az enyémnél kicsit világosabb. Mosolyogva fürkészte az arcomat. Ha most egy romantikus filmben,vagy vígjátékban lennék,akkor biztos beleszerettem volna,csakhogy ez a valóság. Úgy gondoltam,hogy ideje lenne ismerkedni,hamár itt vagyok,nameg az öltözőt is meg kéne találnom...
   -Nem tudod,hogy merre van az öltöző?- néztem rá szinte könyörögve,mivel már csak pár percem volt a vizsgáig.
   - De, a folyosó végén baloldalt,a 29-es teremmel szemben,a 28-as.- válaszolt mosolyogva.
   -Köszi,megmentetted az életem!-
   - Szóra sem érdemes. Tánc,igaz? Jó választás!- rámkacsintott,majd én elsiettem,és meg is kaptam az említett ajtót. Hátranéztem,de a srác már el is tünt. Benyitottam,majd egy izmos háttal találtam magam szembe. A fiú megfordult,majd felvont szemöldökkel,kissé dadogva megszólalt:
    -Öhm...ez a fiú öltöző.- szegény szégyellte magát.
     -De nekem azt mondták,hogy ez a lány!- értetlenkedtem vörös fejjel.
     - A lány a 30-as, mellettünk van.-
    -Öhm...köszi,és bocsi,hogy rád nyitottam.- azzal kirohantam az öltözőből,át a másikba. Két lány volt bent. Hamar átöltóztem, a hajamat felkötöttem,felvettem a tánccipőm,majd gyors léptekkel elhagytam az öltözőt,majd bementem a 29-es terembe. Volt egy kis rész,amit egy üvegfal választott el a teremtől,nyilván arra szolgált,hogy a csomagjainkat,meg a vizünket ne hagyjuk a táncparketten,nameg a zenelejátszó is itt volt. Gyorsan lepakoltam,majd bemelegítettem. Az egyik lány,aki az öltözőben volt,épp táncolt. Nagyon laza volt,ami nem túl előnyös,mivel contemporálisat kellett táncolni. Rengeteget hibázott,látszott,hogy nem tudja mit csinál.
     Vége lett,a tanár és tanárnő összesúgtak,majd közölték a lánnyal,hogy a 10-ből 4 pontot kap,az átmenő pedig 7, úgyhogy próbálkozzon valamelyik másik házba bekerűlni.
     Nagyot nyeltem,mivel én következtem. A feltételek egyszerűek voltak a tánccal kapcsolatban : contemporális kellett legyen,és mivel sokan voltunk külföldiek-a saját nyelvünkön írt dalra kellett táncolnunk, vagy ha nincs benne ének,akkor a szerzőjével egyezzen a nemzetiségünk. 
      Én az AWS-től a Viszlát Nyár-ra táncoltam. Ahogy elindult a zene,elfelejtettem,hogy hol vagyok,és hogy ki elött táncolok. Csak a zene volt,én és a gondolatatim. A végére még egy könnycsepp is majdnem legördült az arcomon,de nem hagytam. Pukedlizve meghajoltam-ahogy egy táncosnak illik,majd lihegve vártam a döntést. A rövid, festett szőke hajú tanárnő suttogott pár szót a magas, a halántékánál kissé őszülő tanárnak,mire az bólintott,majd mosolyogva hozzám fordult :
   -Gratulálunk, 10 pontból megadunk neked 10-et,azaz bent vagy a tánc-házban - mondta,én meg majd kirobbantam az örömtől,megköszöntem,majd boldogan rávetettem magam a vízemre.