Medisonnak nem úgy alakul az élete ahogy várta. Shawn egyre kevesebbet van otthon. Kiderült,hogy Shawn megcsalja,hogy ő nem is Cabello. Ebből fakadóan nem maradhat,és nem is akar többé Shawnnal, és Camiláékkal élni, lenni. Los Angelesbe utazik, ahol...
"-Tudod mit? Felejts! Gyere el viszlek valahova. Öltözz fel."
- Nem tudom- feleltem- inkább maradnék itthon, iszogatva...
- Ilyen válasz nincs, amúgy se kértelek... öltözz
- Jó...aranyos ha határozott vagy- viccelődtem vele.
- Naaa, öltözz már!
- Jól van- emeltem fel a kezem megadásképpen.
- Valami csinosat vegyél fel!- kiabált utánam a lépcsőn.
Bementem a szobámba. Igazából nagyon nem akartam menni, de "kényszerített,". Levettem Shawn pólóját, bár nem tudtam hogy került rám. Eszembe jutott egy eset.
" - Szia Shawn! Hogy hogy idejöttél? - kérdeztem.
- Szia Med! A tegnapi veszekedés alapján már nem te vagy a ribanc a szemembe. - Köszönöm .Ezért jöttél?! - Nem, csak vissza akartam adni a napszemüveget, amit a házam előtt találtam. Te indította be a riasztót? - mondta. Már rák vörös voltam. - Nem tudom miről beszélsz? -dadogtam. - Akkor nem a tiéd?! - De, csak nem tudom hogy került oda!- hazudtam, hisz szinte ott töltöttem az estét. - Hát jó, tessék!- és azzal átadta a napszemüveget. -Köszönöm szépen. Szia majd találkozunk a suliba."
Elmosolyodtam e miatt. Jason berohant. Egy melltartóban, meg egy bugyiban álltam a szekrény előtt.
- Valami laza, könnyen...- rám nézett- bocsi, kimenjek, kimegyek, vagy elég, ha elfordulok, tudod mit, elfordulok- elfordult, majd folytatta- szóval valami, könnyen levehető, de meleg ruhát vegyél fel.
- Szoknyát?
- Nem ahhoz hideg van.
- Akkor farmert?
- Ja, de ne túl szűket.
- Oké, értettem, parancsnok.
Emellett döntöttem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ide nézhetsz.
- Uu, csinos vagy- harapta meg a száját- bár mondtam hogy ne szoknyát vegyél fel.
- Köszönöm, mehetünk?
- Igen
Elindultunk, beültem a kocsijába. Felé fordultam, és elkezdtem igazgatni a gombokat, a haját...
- Nyugi... nem csábítalak el, csak megigazítalak- mosolyogtam rá.
- Nem ijedtem meg.
- Akkor jó, mostmár én is nyugodt vagyok. Indulhatunk.- gomboltam be az ingét rendesen.
- Jól nézek ki?
- Jól, tökéletesen.
A kocsi nem akart indulni, de a végén beadta a derekát. Egy óra múlva megálltunk a tengernél.
- Neeee
- Medi...még azt se tudod mit akarok
- Nagyon rossz emlékeim vannak....- amint kimondtam rám is tört egy.
"Mentünk a kikötőhöz. Mikor oda értünk be szálltunk egy hajóba. Ahogy be értünk a mélyebb részére a tengernek, meg álltunk. Mindenki felvette a búvár ruhát. Csak én nem. Mindenki sürgött-forgott. Én meg csak álltam és néztem őket. Ott álltam a hajó szélénél, a kabinnál. Shawn oda jött. Be akart menni a kabinba, de elfelejtette hogy magas, és be verte a fejét, úgy hogy felszakadt a szemöldöke. Meg szédült, én pedig bele estem a vízbe. Próbáltam nem mozogni, hogy ne áramoljon tovább a mikulás, mert köztudott, hogy a cápák bevadulnak a vérre. Ledobtak egy oxigén palackot, gyorsan felraktam a hátamra, és a számra. Aztán valami elkezdett lefele húzni. Egyre mélyebbre húzott. Én rúgkapáltam. A telefonom a ruha zsebemben volt. Gyorsan elő kaptam, és bekapcsoltam a zseblámpát. Még jó hogy víz álló- gondoltam.Egy polip fogta a lábam. Egyszercsak megálltunk. Nagyon mélyen lehettünk, mert vak sötét volt. Próbáltam magam körül körbe világítani, hogy lássak mindent. De ami történt arra nem számítottam. Egy cápa elkapta az oxigén palackomat és ki lyukasztotta a fogával. Elkezdett fogyni a levegőm, a vér meg szivárgott belőlem. Aztán elvesztettem az eszméletemet."
- Haho, Medi, minden okés?
- Ja persze, tudod mit? Menjünk.- rá néztem, és megjött a bátoersságom, de még most sem értem, hogy miért.
Megfogtam a kezét. Kicsit furcsállta a dolgot, de nem bánta. A molo felé vettük az irányt. Egy hajóhoz értünk, amin Jason neve állt. Felszálltunk mire elkapott a hányinger a "boldog" tengerhez köthető emlékek miatt. Megszorítottam a kezét, és a fülébe súgtam.
- Ügye, vigyázol rám?
A szemembe nézett majd megpuszilt.
- Mint a szemem fényére, megígérem.- Egy aprót bólintottam.
- Na jó....vázolom a tervet. Itt a ketrec, most búvárkodni fogtok, ha a kishölgy nem tudná...vegyék fel a védő öltözeteket.- mondta a középkorú férfi.
- Öööö, én ezt nem akarom.- fordultam volna le a hajóról, de Jason elkapta a derekam.
- Megígértem, hogy megvédelek.
- Bízzak benned, Jason?- mosolyogtam.
- Igen, most pedig öltözz át.
Átvettem a búvár ruhát. Behajóztunk egészen a tenger közepére. A férfi beterelt minket a ketrecbe. Majd lassan leeresztett. A ketrecben elhelyezett műszer szerint 20 méter mélyen voltunk. Nagyon szép volt, bár végig Jason kezét fogva pánikoltam, hogy le ne szakadjon az a pár centi vastag zsinór. Már vagy fél órája lent voltunk, amikor hirtelen a ketrec megrázkódott, majd pár perccel később bekövetkezett a legnagyobb rémálmom...
Sziasztok! Remélem tetszik nektek ez s a többi rész is. Ha van valami észrevételetek a részekkel kapcsolatban, nyugodtan írjatok.
