Papírra vetem amit gondolok,
Mèg mielőtt meghalok.
Mèg ott kezdődött május elejèn,
hol kèk volt az èg,
S volt ott egy lány, aki mindig remèlt.
Egy làny, aki túl sokat hitt magáról,
Ès a csodáiról.
Egy lány, aki remèlt.
Remèlt, de sosem èlt.
Lètezik, csak nem èl.
De már itt van a vègbe menő vègtelen,
A szerelmünk nem volt más, mint kèplettelen
Maradnék, ha lenne itt még valami jó
De ebbe màr csak belefulladni való.
Nincs itt se kèp, se hang
Csak az emlèk, amely örökkè megmarad
De mègis kit èrdekel a rengeteg szó
A padló már csak egy piros tó
Ès most itt állok
A pokolból is csak èrted kiáltok.
Szintén egy random vers.
