Szeretlek
Ezzel kezdem.
Hisz minek tagadjam?
Már az első naptól kezdve tudtam.
Csak nézem barna szemeid
Mik az ámulatba kergetik az enyéim.
Sokszor el is álmélkodtam
Komoly ez, vagy csak a vágy ég onnan - a szívemből?
De ez így tovább nem mehet
A súly alatt egyre csak nehezedek
Hisz ez csak egy fellángolás
Csak egy kissé furcsa valóság
De nem.
Sajnos nem.
Mert minden egyes nap,
A lelkem egy új terhet kap
Hisz te sose leszel az enyém
Ez nem más,mint egy csalfa kis remény
S mintha már másképp néznél rám
Mintha már tudnál egyet, s mást
Mintha éreznéd, amit érzek
Az érzéseim maga a vétek.
Már elfogadtam, ne félj
Ez az érzés hamarosan szétépp
De nem számít
Mert te nem vagy más
Mint maga a boldogság.
Nem kifejezetten írok szerelmes verseket, de ez most az lett
Nemrégiben még valóban így éreztem, ma már rájöttem, szerencsére csak egy fellángolás volt :)
