Az igazi Sherlock

1. fejezet - Még a blökit is...

Nem mondom, hogy felkeltem a reggeli kávétól, de határozottan jobban érzem magam. 

 - Neked is csináltam. - tettem le apu bögréjét az asztalra, anélkül, hogy hátra fordultam volna. Hallottam, ahogy kihúzza a széket, és leül. 

 - Mit csináltok ma? - kérdezte, aztán belekortyolt a kávéjába. 

 - A múlt havi baltás gyilkos, tudod, mikor anyuci pici fia lekapta a családot, még a blökit is.

 - Ja, igen, emlékszem. Valami jelentéktelen földterületen hepciázott az ürge. - bólintott apu. 

 - Hát... Neki sokat jelentett.  - vontam vállat, és a vállamra kanyarítottam a táskámat. - Mikor érsz haza?

 - Nem tudom. Nem akarok sokáig benn maradni, tudod, ma otthon lesz egy kis iszogatás. Jössz?

 - Ha végre összehozom a szereplőket, szétcsapunk! - nevettem. Ő csak somolyogva rázta a fejét, ahogy kiléptem az ajtón.

*

Menő érzés egy szerkesztőségbe érni. Persze, annak is meg volt a maga amerikai filmes, csip-csup varázsa, amikor nem volt irodánk, és kávézókban, éttermekben meetingeltünk, de ez azért egészen más. Azt a pár évet leszámítva, amíg azt hittem, hogy a kémia lesz az én utam, egész életemben valami nagyra készültem. Meg voltam róla győződve, hogy egyszer az embereknek ismernie kell a nevem.

Látom, ahogy összesúgnak mellettem a metrón. A szájukról tisztán leolvasom a nevem és a "bűnügy" szót. Ez jó. Nem vagyok híresség, de az emberek tudják, ki vagyok. 

 - Mond, Abigél! - vettem fel a telefont, kicsit hangosan beszélve, hogy túlharsogjam a metró zaját.

 - Szia! Érdekelne, hogy adnál-e egy riportot a Fókusznak, most, hogy lezárult egy újabb eset, amit a te segítségeddel oldottak meg. Az  egész ország arról beszél, hogy nélküled szart se ér a pesti kapitányság. Szóval te, meg Horváth a vasárnapi Portréban. Mit mondasz? - hadarta Abigél.

 - Negyedszerre akarsz rávenni engem a bohóckodásra...

 - Ugyan már! Tudom, hogy élvezed a reflektorfényt!

 - Igen, de jut belőle elég, köszi. Nem láttad a Sherlock második évadát? A túlzott rivalda megöli a nyomozás varázsát. - igen, egy kitalált sorozattal érvelek, és?

 - Mind tudjuk, hogy Sherlock él, és virul, és ezt a harmadik évadban mindenki meg fogja látni. Ahogy téged meg mindenki a Fókkuszban akar látni! - sóhajtottam, de Abigél hajthatatlan volt. - Ági szerint is jó ötlet. Jó reklám lenne a honlapnak is! Gondolj bele, mekkorát ugrana a látogatottságotok! 

 - Így is lekörözzük a konkurens hírportálokat, de édes vagy, hogy így aggódsz a honlap sorsáért. - feleltem cinikusan, és felverekedtem magam a mozgólépcsőn. 

 - Sosem fogod magad meggondolni, ugye?

 - Csak, ha Horváth  is belemegy.

 - Ó, hogy lehetsz ilyen gonosz? Mindketten tudjuk, hogy neked kéne őt is meggyőzni. Magától nem tud végigülni puccparádéban egy órát egy stúdióban. 

 - Hát... Pedig nélküle nem vállalom. Beszélned kell vele.

 - Nem ér! A pasi csak alany-állítmány mondatokat tud, és azt hiszi, hogy a csipi egy csirke neve...