Az igazi Sherlock

3. fejezet - Dögölj meg, sors!

 - Mit szólsz? - kérdezte Ági. Csak döbbenten meredtem magam elé. A BBC. A vágyam, az etalon, a minden. Amióta a szakmában vagyok, az a jelmondatom, hogy egyszer a BBC-nél fogok dolgozni, ha bele döglök is. Ezt az egyik régi barátomtól tanultam, aki általános iskolában eldöntötte, hogy orvos lesz. Az lett. Teljesen padlót fogtam. egy karnyújtásnyira van tőlem a legnagyobb álmom. Amit megzavar a telefonom csörgése,a kijelzőn Horváth neve villogott.

 - Jávor - köszörültem meg a torkom, hogy magabiztosabbnak tűnjek. Egy nyomozó mellett az ember mindig erre törekszik. 

 - Hallja, ha 10 perc múlva itt van, életed legnagyobb bűnügyét adom a kezébe! - mosolygott a vonal túlsó felén. Ez nem lehet igaz...

 - Miről lenne szó?

 - Emlékszik a tavalyi gyilkosságsorozatokra? Nem volt gyanúsított. Most sincs. De új hulla van - Az Istenit! A világ legklasszabb ügye ez. De ha elmegyek, elvesztem, ha maradok, a BBC-nek vége. - Jön már? 9 perce van!

 - Megyek - bontottam a vonalat, és Ágira néztem. - A kanalas gyilkos. Megint.

 - Menj - bólintott Ági.

 - Mi lesz...

 - Majd felhívlak este.

 - Oké - el sem köszöntünk, csak felkaptam a kabátom, és a kapitányságra siettem. 

 - Nem kell, megyek! - intett Horváth, és még mielőtt beléptem volna az előtérbe, kiitta a kávéja végét, aztán ahogy felém sietett, útközben kidobta a műanyagpoharat. 

 - Hol van? - kérdeztem köszönés nélkül, mikor mellém ért.

 - Az Izabellában. 

 - Menjünk. - bevágódtunk a kocsiba, és elindultunk. Sikerült kifogni a déli dugót. 

 - Szótlan ma.

 - Sosem szoktunk sokat beszélgetni. Általában csak húzzuk egymást.

 - Ma még be sem szólt. - vállat vontam, és az előttünk álló fehér kisbuszra fókuszáltam.

 - Mit tudunk a gyilkosságról? - terelek. Ez jól szokott menni. 

 - 23 éves, egyetemista lány. Ahogy a többiek, bár ő nem történelem szakos, hanem szociológiára jár. Megölték. Módszeresen, ahogy a többieket is. Egy kihegyezett kanállal. Kivájták a szemeit, eltávolították a melleit, amik nincsenek meg, micsoda meglepetés - fintorgott Horváth. - Felnyitották az alhasát, és több szerve eltűnt. A halál oka fulladás. Egy nagy erejű ütés érte a mellkasát, és bevérzett. a Saját vérében fulladt meg. A halála után erőszakolták meg. 

 - Szóval csak a szociológia nem stimmel. Talán összekeverte valakivel a gyilkos. Volt lakótársa?

 - Igen. A lány most Hollandiában cserediák, de próbáljuk vele felvenni a kapcsolatot. 

 - Minél előbb kapcsolatba kell lépni vele - bólintottam. Újabb csend következett, miközben lassan araszoltunk lámpától lámpáig. 

 - Mondja már el, mi a baj! - csapott a kormányra Horváth. Ijedten rezzentem össze. - Úgy ül mellettem, mint egy kuka. Ennél még az is jobb, mikor leszólja a cipőimet...

 - Nem tudom, mire gondol - úgy csináltam, mintha semmi sem történt volna.

 - Vivien, az Isten áldja meg! Két éve dolgozunk együtt, szinte minden nap látom, és el akarja velem hitetni, hogy semmi baja?