A sárkányok őrzője ~Szünetel~

26. Valóság

- Miss Uma! Kérem, ébredjen fel, ideje indulni az órájára! – Mrs. Hill hangjára ébredek, ahogyan dörömbölve az ajtón hangját egyre inkább meg emeli. Szemeimet átdörzsölöm, ahogyan felülök, majd kisöpröm a csomókban álló hajamat az arcomból. Mazsola is fel kell a másik párnáról és megnyújtózik, majd fejemre repülve szemléli, mit csinálok.

- Mennyi az idő? – Kérdem még mindig karikás szemimet dörzsölve. Tegnap végig az erdőben edzettem miközben Latinux tanított.

- Mr. Blem szólt, hogy nem voltál ma a reggeli tornán! Már elmúlt dél is! – Erre szemeimből szinte egyből kipattan minden csipa és kiugorva az ágyból az ablakhoz bukdácsolok és kihúzom a függönyöket. A nap fényesen ragyog az égen és mindenki szorgosan teszi a dolgát a téren.

- Oh hogy az a... - Amilyen gyorsan csak tudok, magamra kapom a nadrágom és egy inget, de mivel kedvem sem pedig időm nincs, felkapok egy sapkát, ami alá begyűröm a boszorkányt megszégyenítő hajamat. – Mazsi jössz? – Szinte kis se mondom az egészet mire a parányi sárkány már az ing zsebemben fészkelődve várja az indulást. Kinyitom az ajtót majd Mrs. Hillt követve szaladok az órámra. Már javában tart mikor betoppanok. Tiszta szégyen... Mikor vége a földrajznak kimegyek a folyosóra és leülök egy csendesebb részre az ablak alá. Leveszem a sapkát és megpróbálom az ujjaimmal kifésülni úgy nagyjából hajamat. Magamban morogva egyszer csak azt veszem észre, hogy egy kis szürke vadászgörény a térdemre telepedve tart nekem egy fa fésűt. Mosolyogva elveszem és ujjammal megsimogatom a feje búbját.

- Hello Pete. Hát a gazdádat hol hagytad? – Kérdem enyhén nevetve. A sarkon Jack kidugja a fejét és félve néz rám. Szinte fehér haja, mint mindig teljesen eltakarja a szép kék szemit.

- Öhm... jól érzed magad? – Kérdi halk gyenge hangján.

- Persze. Miért kérded? – Fordítom félre a fejem értetlenül. Jack lassan kilép és Pete szint egyből fel is szalad gazdája lábán és bemászik a fiú nyakába. Jack vékonyka teste és apró termete miatt sosem csodáltam, hogy miért őt piszkálják a legtöbbször.

- Az utóbbi időben olyan, vagy mint egy hisztis hercegnő, aranyom! – Lép ki mellé Roxanne. – Mindenkire csak ordibálsz meg nyafogsz. Meg merem kockáztatni, hogy idegesítőbb, vagy mint az a moszat fejű Alice! – Kezeivel erősen gesztikulál és szemeit forgatja. Tipikus Roxanne, vörös göndör haja egyik szeme elé lóg, amit néha egy enyhe fejmozdulattal lök félre.

- Neked is hello Roxanne. De amúgy most komolyan? Alice? Az azért nem lehet! Igaz Jack? – De a fiú csak szégyenkezve a földet nézve kezeit piszkálja.

- Hát... tényleg nem vagy teljesen önmagad manapság. – Szinte olyan halk hogy alig hallom. – Nem mintha akkora baj lenne csak hát...

- Mi az, hogy nem baj? Igen is baj Jacky boy! – Szól közbe Roxanne. – Eddig te voltál itt az egyetlen normális lány ebben a kócerájban! Ne menny át bosziba, mert ha következőleg Jackyre emeled meg a hangod, akkor aztán velem kell majd szembe nézned! – Néz rám teljesen komolyan azokkal a tűz vörös szemeivel.

- Ugyan Roxi nyugodj le! – Próbálja leállítani őt Jack eredménytelenül. Feltápászkodom, és feléjük fordulva megvakarom a tarkómat.

- Nem baj Jack. Roxannenak igaza van! Le kell higgadnom vagy megbánthatok másokat körülöttem. Sajnálom, ha bármikor is bántottalak titeket. – Nézek a földre szégyenkezve. Észre se vettem, hogy ennyire rossz lenne a helyzetem.

- Semmi baj szívem megértjük! – Fogja meg a vállam Roxanne mosolyogva. – A suli szörnyű és leterhelő. Csak ne felejtsd el ki is vagy te! – Kacsint, rám majd kikerül és elindul.

- Legyen szép napod. – Köszön el gyorsan Jack majd Roxanne után szalad. Őket nézve rájövök mennyire hanyagoltam a barátaimat mostanában. Rendbe kell szedned magamat. Így hát irányt veszek ahhoz, akinek a szobája a legközelebb van, hogy beszéljek vele. Muszáj leszek vissza fogni magamat.