Elfüstölt Gondolat/SZÜNETEL

Ötödik

Yoongi meglepődött a tegnap este történteken. Ezt Jungkook is tudta, ahogy azt is, hogy ez milyen barátjának most. Persze nem a világvége csak Yoongink még friss volt az élmény, de Jungkook át segíti. Ezen is. És mostantól ott lesz neki... Mindig.

Ma tényleg körbe akarta vezetni a városban. Minden körülmény adott volt. Sütött a nap, nem esett az eső.
Kilenckor már az utcán sétáltak. Megnéztek pár nevezetességet. A boltokat, postát és egyéb helyeket ami szükséges lehet.

A következő két nap csodásan tellt el. Mindketten jól elvoltak. Imádták egymást és élvezték egymás társaságát. Nem is igazán történt semmi különös. Otthon voltak.. ketten.

××××××××××××××××××××××××××××××××

Negyedik nap

Yoongi aznap elment, hivatalos ügyeket intézni és meg látogatni pár barátot, valószínűleg két napig haza sem megy, majd meglátja, hogy alakul. Jungkook pedig egyedül főzött otthon. Senki nem gondolta volna, hogy ez az egyszerű cselekedet milyen
következményekkel járhat.

Jungkook pizzát sütött, miközben Big Banget halgatott. Imádott főzni, főleg, hogyha kedvenc eggyütesét halagthatta közben. Ha énekes lenne biztos G dragon lenne a példaképe.

Miközben ezen merengett, gondolataiba tört az a bizonyos zaj. Kopognak. Az ajtóhoz sietett. Kinyitotta.

Egy ismerős ismeretlen férfi nézett vele szembe. Barna szemű, körülbelül 170 cm magas, helyes férfi.

- Szia Kook- szólalt meg kellemes, megnyugtató hangján. Olyan érzése támadt Jungkooknak mintha már hallotta volna ezt a hangot... Nevetni, sírni és...
Egy ember volt aki felkereste volna a múltjából. Tudta, hogy ismeri, mert a Kook becenevét nem használta azóta...
És akkor bevillant. A gyomra mintha felugrott volna a szívébe a szíve pedig a torkában dobogott.... Hevesen, nagyon hevesen.

-Na.... Namjoon?- kérdezte el-el csukló hangon.
A fiú pedig helyeslően bólintott. Talán két percig álltak még egymással szemben az ajtóban.

Miután Jungkook ráeszmélt mi is történik igazán, hosszú útra indult keze. Egyenesen váratlan vendége arcán állt meg. Hatalmas csattanással ért célt.

Vendégének reakciója pedig várhatatlanul érte. Nem kapta vissza a pofont. Csak egy ajak indult ajkára. Hosszú út volt. Ellenkezhetett is volna, de nem tette. Olyan rég várt erre.

Yoongiban kereste elveszett szerelmét és Yoongiban meg is találta. Mert nagyon tudott szeretni. Amikor Jungkook vele volt, soha nem gondolt a régi csalódásra. Pedig imádta társát, de ezt a hibát elkövette éppen akkor amikor Yoongival is érdekes dolog történt. Csak kevésbé jóleső, kevésbé kellemes, de annál inkább borzasztó.

Másnap reggel sok mindent megbeszéltek. Namjoon megmagyarázta a történteket. Hogy, miért cselekedett úgy ahogy sosem akart. Azt mondta, hogy nem akart rossz hatással lenni rá. Többet nem... Elmondta, hogy ő igenis látogatta, csak az orvosok szerint nem volt jó számára a jelenléte. Így ezt felfüggesztette. Utána nem találta. Felkellett fognia, hogy elvesztette végleg.
Még mindig szerette Jungkookot, de elfogadta a tényeket... El kellett fogadnia. Jungkooknak új társa van, akit imád. Aki ott volt neki amikor ő nem. És ezt tisztelte.

Újabb bűnös, de annál inkább szenvedélyes csók özön vette volna kezdetét, amikor megcsörrent a telefon. Ismeretlen szám, de Kook felvette. Komoly hang szólt bele. Közölte​ Junkookkal, hogy Yoongi balesetet szenvedett. Lefagyott. Sokkolta a hír. Nem hitt neki. Tudni akarta, hogy ki szórakozik más nyomorán. Az orvos pedig azt mondta, hogy nem adhat ki információkat az állapotáról, sem pedig személyes adatokat. Adott neki egy címet. A kórház címét. Letették.

Jungkook a sokk hatására gondolkodás nélkül indult útnak. Nem törődve senkivel és semmivel.
-Mi történt?-Kérdezte Namjoon ijedten.
Csak dadogott.
-Yoongi.
-Mi történt Yoongival?
-Balesetet szenvedett.

Elindultak. Ketten. Jungkook nem tudott egyedül érvényesülni. Ebben az állapotban biztosan nem... Közeli barátja autójával jutott el a kórházig, hogy eljuthasson a személyhez. Ahhoz a személyhez, aki a párja volt. Akit a legjobban szeretett. Namjoonnál is jobban.

Soha nem lehet tudni, hogy mikor áldozik le a nap és cseréli fel a hold.
Nem lehet tudni, hogy mikor látjuk a nap utolsó sugarait. Pontosan nem lehet kiszámítani. Kiszámíthatatlan.
Persze a hold helyettesítheti, de soha nem hoz akkora fényt az ember életébe mint a nap. Az a ragyogó csoda... Persze a nap újra felkel, de talán soha többet nem fog úgy ragyogni, mint ma...