Elfüstölt Gondolat/SZÜNETEL

Hatodik

Jungkook hamar odaért. Gyorsan eligazították. Lassan ment a folyosón. Félt. Attól, hogy mit talál a szobában. Abban a szobában ahol nem tudni milyen állapotban fekszik szerelme. Az a személy, aki hamar részévé vált.

Bement. A szoba hideg volt. Mégse érzett és látott semmit. Csak őt. A gyenge, törékeny testét, az ágyon. Gépekre kötve. Gipszben, horzsolásokkal. Sírni akart, de nem jött ki könny a szeméből. Tudni akarta, hogy mi ez. Ő nem segíthet rajta, de az orvos igen. Meg kell keresnie.

Kilépett a folyosóra. Ott háromszor nagyobb volt a fény. Mégis alig látott valamit. Yoongi nélkül vakk volt. Yoongi jelentette neki a világot. A szemeivel látott, vele hallott és vele érzett. Eggyé váltak.

Az orvos hangját felismerte. A háta mögött beszélgetett... Namjoonnal. Jungkook nem akarta, hogy ez tovább folytatódjon. Nem akarta, hogy Namjoonnak bármi köze legyen a helyzethez. Oda ment.

-Jónapot! -szólt az orvos a maga megnyugtató mégis felzaklató hangján.- Maga a beteg...
- Barátja.-válaszolt Kook.
Az orvos egy percig méregette. Őt, Namjoont, kicsit talán zavarba is jött.
- Ahh, értem. Hát akkor jöjjenek velem!
- Nem!- fordult bűntársához Jungkook.- Nem szeretném ha itt lennél, ha te nem vagy most talán más lenne.
- Tudod mi lenne más, Kook? A lelkiismereted.- mondta sértődötten, majd vett egy íves kanyart a folyosó végén.

Az orvos jól kezelte a helyzetet. Egy lifthez értek és a legelső szinten álltak meg. Bementek egy szobába. Ez a hely nyugodt volt. Mentes a haláltól a félelemtől, a betegektől. És Yoongitól.
Egy asztalhoz ültek. Egymással szembe. Rég nem nézett ilyen komolyan farkasszemet senkivel.

- Hát akkor kezdjük el.- szólt az orvos és elővett egy sötétkék mappát. És előhúzott pár röntgen képet.
- Tehát... Itt ezek Yoongi röntgen képei és szerintem szabad szemmel is jól látható a helyzet súlyossága.
Nem mert ránézni a lapokra. Nem bírt kimászni az orvos szeméből. Az egy biztos pont volt. Ahol talán nem érhették meglepetések és csalódások.

- Itt jól látható a bal combcsont törés, itt pedig kicsit feljebb a medencecsontnál sok apró zúzódás található.
- Értem.-válaszolt röviden, de sokat mondóan.
- Szó van belsővérzésekről is, de szerencsére túl vagyunk rajtuk. Tegnap átesett egy műtéten.
- Tegnap?
- Igen.- bólintott az orvos.
- Kell még műteni?

Az orvos csak beszélt az egyre cifrább helyreállító műtétekről és a lehetséges következményekről. De Jungkook már rég nem a szobában tartózkodott, fizikailag biztosan, de az elméje, a lelke Yoongi mellett volt.

A szeme elhomályosodott és többire nem emlékezett. Egy szobában ébredt. Egy ágyban. A szoba apró volt és világos egy ablakkal és egy ajtóval, mint egy átlagos kórházi szoba. Egy pillanatra elfelejtette mi is van, de hamar rájött, hogy itt nem őt kell ápolni. Ő nem szorul segítségre. Csak Yoongi. Igen, tényleg! Drága Yoongi.

Felugrott. Villámcsapás szerűen cselekedett. Kisétált a szobából és egyenesen Yoongihoz ment, rohant. Bement a szobába, Yoongi még mindig nyugodtan feküdt. Ekkor belépett az orvos.

Jungkook kérdően nézett rá. Leültek és megbeszéltek mindent. Az ájulás valószínűleg a stressz miatt volt. Yoongi pedig még mindig nem ébredt fel.

Kérdéses a holnap. Kérdéses a ma. Kook egy pillanatra sem mozdult szerelme mellől. Csak várt, arra, hogy újra láthassa azt a két gyönyörű szemet, és újra hallhassa azt az utánozhatatlanul gyönyörű hangot. És csak ott ült, mert már minden pillanat kérdéses.

---------------------------------------------------------

Ez most egy elég rövid rész lett és elég lapos, meg hát nem is így terveztem.