Elfüstölt Gondolat/SZÜNETEL

Kilencedik

Folytatás...

Korábban
.....

- Vacsora, mocskos banda!- Szólt az őr, kinek torz arcán rosszindulatú mosoly húzódott.

Mindenki megindult, szép sorban mintha tudnák mik is a szabályok. Ugyanazon az útvonalon haladtak, mint odafelé. A hatalmas aulából egy alig észrevehető ajtó nyílt, ez volt az ebédlő, mely már inkább volt undorítónak mondható, mintsem fennségesnek. Kör formájú fehér asztalok körül, kényelmetlennek tűnő fehér székek kaptak helyet.

Az ebédlő tágas volt. Az elhelyezkedése pont, mint egy iskola  menzája ez pedig az ételről is ugyanúgy elmondható volt. Mindenki oda ült ahová akart, de az őrök minden mozzanatot éberen figyeltek. Csend volt, mindenki meglepetten ette ételét, melyet a pult mögött nyíló konyhából adtak ki az idősödő konyhások. Az ebédlő egyszerű színekben ,,pompázott". A falak krémszínűek, míg az asztalok és székek fehérek voltak. 

A vacsora után, mely nem tudni hány órakor esett meg, mindenki sorokba rendeződve indult meg az ajtó felé. Meglepetés érte őket, mely nem a legpozitívabb értelemben felfogható. Az ebédlőből kilépve a hatalmas, előbb még üres termet most sorokba rendeződött székek lepték el, előttük pedig egy kissebb színpad kapott helyet. Egyre több őrnek mondható személy jelent meg. Talán húszan vagy huszonöten lehettek. Az újonnan jött alakok székekre parancsolták őket. Az emberek beszélgetni kezdtek, a zsivalyt pedig csak egy női hang tudta elnyomni. Ez a hang pedig arról a dobogónak mondható színpadról jött. A színpadon álló nő csinos volt és kb. 30 éves lehetett. Coffba kötött haja kihangsúlyozta arca erős vonásait, melyek már-már férfiasnak hatottak, viszont formás teste egyensúlyban tartotta megjelenését. Szürke szoknya volt rajta, mely térdéig ért, az alatt pedig nem takarta semmi, úgy tűnt a harisnyát is hanyagolta. Fehér blúza, szoknyájába tűrve hangsúlyozta ki széles csípőjét, mégse kiemelve felső tájékát.

- Szép estét!- Kezdte el beszédjét.- Nem publikus okokból kifolyólag, szállították át magukat intézményünkbe. Soha életemben nem beszéltem magukkal, de hidjék el, mindent tudok magukról. Pont ezért szeretném tisztázni a következőket.- A csend már-már rémisztőnek mondható volt. A terem két végén elhelyezkedő 10-10 őr pedig készenlétben állt, mintha attól félnének, valamelyik pillanatban neki rontanak a nőnek, ki valószínűleg a hely vezetője volt. Beszédében egy szóval sem említette kilétét, így senki nem tudta hova is rakja.
- Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani a rendet, muszály, hogy az itt élők betartsák a szabályokat, melyeket mi nem vagyunk restek betartatni. De mivel nem ismerik őket és biztos vagyok benne, hogy nem tudnák azonnal betartani őket, ezért minden új lakó kap maga mellé egy régit, ki már a szobában van. A lakhelyére érve pedig mindenki talál majd egy kis könyvet, melyben a legfontosabb információk kaptak helyet. Ezzel együtt pedig egy kötelező egyenruha is várja önöket.- A nő, ki még a nevét sem szándékozta elárulni, köszönés nélkül vonult ki a teremből, mely magassarkúja hangjával telt meg.

Mindenki elindult szobájába, melyben ott várta őket egy személy, ki már régi lakó és az egyéb apróságok.

Yoongi, talán nem is tudta mit érez pontosan. Vegyes érzelmek kavarogtak benne. Zavarodottságáról viselkedése is árulkodott. Benyitott a kis helyiségbe. Amikor az ajtót becsukta a zár hangosan kattant a lámpa pedig pirosra váltott. Ő az ágyához slattyogott, míg a régi új lakó tincseibe túrva figyelte őt. Összefutott a tekintetünk, amit Yoongi gyorsan szakított meg.
- Tudod, mérhetetlenül mérges vagyok, amiért miattad kellet ott hagynom a szobatársamat.- Szólt a fiú, kinek nevéről még semmit nem tudni, de rémisztő mosolya mindent elárul róla.
- Sajnálom...-  Szólt Yoongi, mélyen a szemébe nézve.
A fiú lassú léptekkel került egyre közelebb a másikhoz. Az arcuk már olyan közel volt egymáshoz, hogy egy csók se lett volna meglepetés... Nem is volt.

Jungkook, kevésbé lelkesen indult újdonsült ,, legjobb barátja" felé. A kilincset gyorsan lenyomva, lépett be. Mire a zár kattant, gyors léptekkel ugrott ágyára. A szabályokat tartalmazó könyvek darabokra szaggatva kaptak helyet a padlón, mit sem foglalkozva az egyszemélyes közönséggel.
- Ugye tudod, hogy azokra még szükséged lesz?- Szólalt meg az imént említett.
- Nem érdekel... Mit tudnak velem tenni?
A másik fiú lesúlytó pillantást vetett rá, mintha azt akarná mondani: fogalmad sincs mit művelhetnek itt veled.

A könyv, amit csak Yoongi olvasott el:

Szabályzat

1. A napirendet be kell tartani
2. A szobákat elhagyni tilos, a lámpa jelzi mikor teheted.
3. A szobát el lehet hagyni:

- de. 8:00 ( reggeli)
- 9:00
- 12:00 ( ebéd)
- 15:00
- 18:00 ( vacsora)
-20:00

Az étkezések közötti időpontok a mellékhelyiség használatát engedélyezik

4. Verekedni, kiabálni, szökni, és bármit csinálni, ami rendbontásnak számít, azonnali következményeket von maga után

5. A nevén szólítani valakit bűn. Itt nem barátkozunk. Ha fontos dolog miatt meg akarod szólítani, akkor a ruháján található táblán látható számsorozatot használhatod

6. Az őröknek ellentmondani tilos!

7. Csak akkor hagyhatod el végleg az intézményt, ha egészségesnek nyilvánítanak.

---------------------------------------------------------

Ezt én sem gondolhatom komolyan, mégis megteszem 😂😂😂
Írtam már rosszabb részt is 😐

💓💓💓