Egy Jashinista Szerelme /Hidan x Reader/(SZÜNETEL)

Part 4

Nem tudom hogy mi ez az érzés....de úgy érzem hogy vigyáznom kell rá, óvnom....remélem minnél hamarabb magához tér..
Hirtelen megszorította a kezem. Erre gyorsan felkaptam a fejem, lattam hogy próbálja kinyitni a szemét..

-Végre...végre felébredtél!!-öleltem magamhoz, jó szorosan..ez most annyira jól esik..nem akarom elengedni..

-Hé....meg...foly...tasz.

-Bocsi...de annyira aggódtam...

-Te...aggódtál értem? De hisz...még alig ismerlyük egymást..

-Igen...magam sem tudom miért...még nem vagy az enyém, még is félek hogy elvesztelek.-hajtottam le a fejem..

*Aisa szemszöge*

Ez a mondat hallatán...a fejem eggyelővé lett a paradicsoméval..

-Mé....még ne...nem vagyok...a ti...tiéd?-kérdeztem vissza halkan..

-Hát még...nem...de én nagyon szeretném..-láttam az arcán egy nagyon halvány pírt.

-Hát tudod...nekem még nem volt senkim..és...

-Nekem se....de nem gondoltam hogy valaki ennyire el tud engem gyengíteni pár nap alatt.

Whaa mingyárt elolvadok...

-Maradj itt addig hozok neked valami kaját.-ment volna ki az ajtón de utána szóltam.

-Várj!

-Igen?-nézett visszavrám.

-Mi a neved? -igaz jókor jut eszembe de hát na. Először csak rám mosolygott aztán megszólal.

-Hidan.-mondta semleges hangon. Aztán tovább állt.

Hmm...helyes srác....szóval ezt mondják első látásra szerelemnek..
De ezek szerint itt fogok élni vele....úr isteen....várunkcsak...hogy fogom en ezt kibírni!? Már ha rámnéz feldobom a talpam!!
Oké...csak semmi pánik...ha belép viselked természetesen..

-Visszajöttem!-amint meghallottam a hangját a takaró alá bújtam....ezaz Aisa ez aztán a természetes reakció!

-Öhmm.....baj van?

-Ne..nem semmi....csaaak...megnéztem a kötéseim hihi...-szólaltam meg a takaró alol...aminek isteni illata van...na terjünk vissza a valóságba!

-És minden renben? -hallottam hogy leteszi a tálcát majd a takaróm fölé hajolt és lehúzta épp csak annyira hogy az arcomat lássa.

-I...igen!-a fejem megint átváltott paradicsomba...

-Biztos? Nagyon piros az arcod, lázas vagy?-tette kezét a homlokomra.

-Nem! Minden rendben van!-vágtam rá azonnal.

-Oké...akkor egyél, biztosan már éhes vagy.

-Köszi..-rakta az ölembe a tálcát.
Időközben megettem a reggelim. És próbáltam felállni.

-Hova sietünk ennyire?-nevette el magát.-Mondtam hogy pihenj...különben nem fogsz felépülni..

-De így csak...a terhedre leszek.-hajtottam le a fejem..

-Figyelj...nekem elég nagy öröm az is ha ápolhatlak.-emelte fel a fejem államnál fogva.

-De..

-Semmi de!...most pedig pihenj.-finoman visszarakott az ágyba és betakart..

-Remélem tudod hogy fontos vagy számomra..-simította végig az arcélem majd újra kisétált az ajtón...

-Fontos vagyok?.....neki? Azt még nem tudja hogy számomra ő az egyetlen akit megszerettem...

Halikaa!😊Viszzajöttem a következő résszel. Lehet picit nyálasra sikerült,😅😅 nemtom ti hogy vagytok vele, de ne harapjátok le érte a fejem..ha pedig tetszett tudjátok, vote +komment.