Egy Jashinista Szerelme /Hidan x Reader/(SZÜNETEL)

6.rész

-Hidan? Hol fogjuk keresni a tagot?

-Azt még nem tudom....figyelj ha nagyon akarsz akarod elviszlek egy közeli szállóba nem akarom hogy bajod essen. - mondta halál komolyan.

-Nem!! Én veled maradok! Na meg a másik, én tanulni jöttem el veled nem pedig velnesz hétvégére!!!

-Hát jó, legyen. De ígérd meg, nem mész a fickók közelébe, tényleg nagyon veszélyesek.. És..

-Hidan az isten szerelmére tudok magamra vigyázni!!

-Rendben, bízok benned, na akkor gyere. - karolta át a vállam, az érintésére halványan elpirúltam.

-Meleged van?

-Mi?! Nem?! De hogy is csaaak... Na jó igen melegem van.. - erre csak fel röhögött.

-Most meg mi van?!

-Olyan aranyos a fejed mikor elpirult.. - nevetett tovább.

-Hogy mi?! Te... Te tudtad! És megkerdezted és ahhh!! - kezdtem el kergetni a kaszájával..

-Mégállni! Oh.. Kit látnak szemeim.. Egy rég nem látott barát.. Na és ki az melletted? Tán a barátnőd? - hangosan felkacagott és elkezdett közeledni felém, mire nekem az ösztönös reakció az volt hogy Hidan karja közé bújjak.

-Ne ér hozzá!!

-Hi.. Hidan, kik ezek? - kérdeztem remegve, talán még sem volt olyan jó ötlet vele jönni.

-Ők azok akiket kerestünk.

-Keresni? Minket?! Na és milyen ügyben? - kérdezte a szemét le nem véve rólam.

-Aisa, a kaszát! Most! -gyorsan odadtam neki és már neki is rontott az egyiknek. Én szépen lassan elkezdem távolodni, vagy legalább egy biztonságos szemlélő helyet keresni.

*Hidan szemszöge *

-Naná a nem szép dolog így fogadni egy vbarátot nem igaz?

-Nem vagy a barátom!! Már... Rég elhagytam a falut, pontosan az olyanok miatt mint amilyen te vagy!!
-hadonásztam a kaszámmal.

-Én nem így emlékszek rá Hidan!!

-Na jó most neked anyiii!!! JASHIN - SAMA MOST FIGYEEEELJ!!!!! - csak egy kis vért vettem tőle és már mehet is az áldozás, felrajzoltam akör, lenyaltam a vér cseppet és egy könnyed mozdulattal átszúrtam a testemen a vasrudtat.

-Hidaaan!!! - Hallottam még Aisa hangját, na igen ő még nem tudja hogy Jashinista vagyok és hogy pontosan mi is az.. De ez.. Mi ez.. Nem érzem semmim, a lábaim...összerogytam..

-Nee hadjátok békén!!!!

-Aisa ne!! Menj vissza!! - felvette a közben elejtett kaszát és elképesztő módon mindegyiket Ki végezte... Egytől egyik... Ezt nem néztem volna ki belőle, bár most.
-Hidan!! - szaladt oda hozzám, de addigra elsötétült a kép, nem hittem volna hogy ez velem is megtörténhet.

*Aisa szemszöge*

Nem. Nem. Nem!! Ez nem leheet Hidaan! Kérlek ébredj!!! Nincs pulzusaa Jézusom!!!
-Segítség! Valaki segítsen!! -sírtam el magam.
-Kisasszony mi történt? - jött elő pasas.
-Nhincsh.... Pulzushaa!! - alig tudtam kinyögni a sírástól. -Segítsen kéreeem!

-Rendben. -kicsit furcsa volt hogy szó nélkül hagyta a sok hullát maga körül, de ez legyen a legkevesebb. Csak élje túl!!

A hátára vette majd bevitte alegkozelebbi kórházba, ott letette egy ágyra és ki küldtek onnan. Nem volt szívem ott hagyni de ha muszáj akkor muszály kint vártam a folyosón. De nem akart senki ki jönni onnan. Olyan... Hirtelen történt mind ez, ott voltam de még én sem tudom pontosan mi történt vele. Istenem Annyira aggodom, mi van ha meghal. Nem! Tudom hogy túl fogja élni!
Éreztem hogy a szemem egyre nehezebb, ásitottam egyet és már aludtam is.

Sziasztok! Elég rövid részre sikerült ne haragudjatok, ha tetszett vote + kommentben vélemény ha van😘