Efebofília I.

1. fejezet

Az, hogy mióta tartom magam efebofíliásnak nem tudnám megmondani. Az, hogy egészségtelen mértékben vonzódom a serdülőkorú fiúkhoz, hivatalosan betegségnek számít, de én nem érzem annak magamat. Talán tényleg egészségtelen a vonzódásom mértéke, de erről nem tehetek. Mindig is jobban érdekelt egy fiatal fiú teste, mint egy velem egykorúé. Az a hamvas bőr, a kiforratlan test és személyiség, amit olyan könnyedén hajthatok az uralmam alá... Le kell állnom, különben erekcióm lesz, és ezt a legtöbb diákom nem értékelné. 35 éves vagyok, tanár. Földrajzot és történelmet tanítok a Havassy gimnáziumban. Jelenleg 30 diákom ül a teremben, és dolgozatot írnak. Szigorú tanár vagyok, de ez engem a legkevésbé sem izgat, a lényeg, hogy megtanulják az anyagot, és talán a rossz jegyek elkerülése miatt kicsit többet is kapjak, mint szép szavakat.

Kőszáli Erik vagyok, 35 éves, és jelenleg szexuálisan annyira inaktív, mint a facebook profilom. Csak ritkán használom, és akkor is csak azért, hogy a diákjaimat, vagy más fiatal fiúkat keressek rajta, és a képeikre... Nos maszturbáljak. Magas vagyok, alulról érintem a 2 métert, csak két centi hiányzik. Hajam hosszú, nagyjából a derekamig ér és hollófekete. Sosem szerettem fodrászhoz járni, mióta a lányom elég idős azóta neki hagyom, hogy néha a végéből vágjon, de ennyi. Szemeim zöldek, apró barna foltokkal. Olyan atlétaszerű alkattal rendelkezem, amit általában öltönnyel, vagy éppen más elegánsnak számító ruhákkal takarok. A feleségem két éve hagyott el és lépett ki nem csak az én, de a lányom életéből is. Elég csúnya dolgokat vágott a fejemhez, mikor megelégelte azt a sok iskolában töltött időt, és azt, hogy olykor másra vágytam nem pedig rá. Még szerencse, hogy a lányom nem volt akkor otthon, nem viseltem volna el, ha meggyűlöl azért, mert nem vagyok képes normális felnőtt férfi lenni. Vigyázok Sárára, gondoskodom róla, és igyekszem megadni neki azt az életet, ami egy 16 éves lánynak kijár. Túl fiatal voltam, amikor megszületett, de sose bántam meg, hogy van. Az egyetlen személy, akit teljes szívemből szeretek, és aki viszont szeret. Mosolyogva nézem, ahogy szenved a feladatsorral. Hála istennek az osztálytársai nem piszkálták azért, mert az apja tanár és az apja is tanítja őt/őket. Nem vagyok vele kiváltságos, és ez így van jól. Tény nem is lehet okom panaszra miatta. Jó tanuló, mindig is az volt, és nem én értem el ezt. Magától akart az lenni ami. Mindenkinek bebizonyította, hogy nélkülem is képes úgy tanulni, hogy megérdemelje a jó jegyeket. Már csak egy hét van hátra az iskolából, és itt lesz a nyári szünet. Amint nem kell több időt az iskola falain belül töltenem, leköltözünk a Balaton mellé, és fel sem jövünk a suli kezdése előtt két héttel. Már alig várom. Olyankor azt csinál, amit akar, és én is kicsit szabadabban élhetek. Nyáron megadatik az a lehetőség, hogy fiatalokat csábítsak el, és élvezzem őket. A padok között lépkedve olykor megszemlélek egy-egy dolgozatot. Megint vannak olyanok, akik nem tanulnak. Annyira olykor hajlandó vagyok, hogy rámutatok egy-egy feladatra, ami egyértelműen rossz. Egy halkabb suttogásra kapom fel a fejemet, és a terem vége felé kémlelek, ahol az osztály sportolói ülnek. Márk és Emil. Már megint segítenek egymásnak.
- Uraim, ha nem képesek önállóan dolgozni el fogom venni a lapokat, és nyár végén találkozni fogunk a pótvizsga alkalmával. Higgyék el, nem akarok feljönni maguk miatt korábban a nyaralásomból. Örülök, ha megszabadulok maguktól arra a közel három hónapra. –hangom kellemesen mély, de ilyenkor még, ha csak beszélek is nyugodtan olyan vészjóslóan cseng. Többen felkuncognak, ahogy Sára is, de egy pillantás elég, hogy a kuncogás elüljön, és mindenki újra a tesztjére koncentráljon. Mindkettő a korához képest magas, és a sok sportolásnak hála olyan testük van, amit egy modell is megirigyelhetne. 180 cm magasak, sörszőke haj, és ijesztően kék szemek, azok a megbabonázó fajták. Kellemesen izmosak, szélesek vállaik, a hajuk divatosan van vágva. Ikrek, de ennyi az összes hasonlóság bennük. A személyiségeik olyan eltérőek, mint a tűz és víz. Azt hiszem ebből az osztályból a legtöbb perverz álmom velük volt. Az ikrek mégis csak vonzóbbak. Ha azt vesszük alapul, hogy nekik milyen a testük a fentebbi gondolataimtól kissé eltérnek. Nekik egyértelműen kiforrott már a testük, de valamiért ők nagyon is vonzanak magukhoz. Az órámra nézek, és beszedem a csengő előtt két perccel a dolgozatokat. Amint az összes a kezemben van, elengedem az osztályt és várom a következő brancsot.

Az utolsó órákon már nem adok le új anyagot. Megbeszéljük a jegyeket, és ennyiben ki is merül az óra. Nem szeretem feleslegesen tovább kínozni a diákjaimat. Persze, hogy az ikreknek kellett adnom a legrosszabb jegyeket. Kicsit bosszant a dolog, hogy mindenek fölött áll a kézilabda, nem mintha nem lennének nagyon is tehetségesek, de azért ez kicsit sok a számomra.
- Elgert Márk és Emil, mindkettejüknek kettest adtam. Most még megúszták, de ha szeptembertől nem teljesítenek jobban, meg fogom magukat buktatni. –mondom komolyan. –A történelem nem játék. Ha nem teljesítenek az órámon, az igazgató úrral fogok beszélni, hogy a sport akadályozza önöket a tanulásban. –nézek rájuk.
- Ez igazságtalanság. Nem tilthatnak el minket a kézitől. –áll fel Emil hőbörögve. Felvonom fél szemöldökömet, és úgy nézek rá. Tetszik ez a dühös arckifejezés. Legalább Márknak van annyi esze, hogy visszafogja a testvérét, és karjára fogva húzza vissza ülő helyzetbe.
- Lehet, hogy igazságtalanság, de a történelem érettségi tantárgy. Nem vagyok hajlandó eltűrni a nem tanulásukat. Itt van két feladatsor. Egyenként 100 oldalasak. A két feladatsorban eltérő feladatok vannak, így nem tudják egymásét lemásolni. Szeptember előtt kérem őket kitöltve a levelezési címemre elküldeni. –tettem le eléjük.
- De hát... Nyár lesz. –hallatszik Márk hangja hitetlenkedve.
- Gondoltak volna erre akkor, mikor nem tanultak. Most mehetnek. Jó nyarat kívánok mindenkinek, és töltsék azt hasznosan. –engedtem el mindenkit.

    Még egy hetet töltök az iskolában, és végül bejelentem, hogy augusztus közepéig ne is várjanak. Előre dolgozom ilyenkor, így semmi kedvem már bent lenni. Összeszedve Sárát együtt megyünk le a Balatonalmádi nyaralóba, ami már évtizedek óta a család tulajdona, ilyenkor pedig csak a miénk. A szüleim csak nagy ritkán járnak ide, így a nyarat itt töltjük, Sára pedig az augusztus első két hetét náluk tölti, én pedig két hetet nélküle a Balaton mellett. Nem rossz egyezség, és ilyenkor jó kicsit elszabadulni a szülői teendőktől. Leérve azt elsőre konstatálom, hogy a szomszédban új lakók vannak. Más kocsi, más zene bömböl, azt hiszem, gyerekes családról van szó. Felsóhajtok. Ez sem lesz egy nyugodt nyaralás, de egyelőre nem lázadozom.
- Apa, lemehetek a vízbe? –kérdezi azonnal Sára, és mivel én pakolászom minden alkalommal, így csak bólintok.
- Naptej és mehetsz. –adom meg neki az engedélyt. 17 éves lesz pár hét múlva, eléggé bízom benne, hogy nem lesz baj, és amúgy is kiváló úszó. Míg ő elszalad összeszedni magát, én lassan elkezdek bepakolni a házba. Táskák tele ruhákkal, újabb táskák tele kajával és alapanyagokkal, hogy tudjak majd főzni, ha nem étteremben eszünk. Ilyen szempontból elég házias vagyok. Több órán át rendezgetem a holminkat a kétszintes nyaralóban, amikor nevetésre figyelek fel a kert végéből. A telek a Balatonig tart, így bárki is az, a lányom vagy ismeri, vagy most ismerkedett meg vele. Gyanúmat kielégítve lépkedem ki a házból a partra, és akkor valami olyat látok, amire jelenleg nem vágytam több szempontból sem.
- Hello, tanár úr. –köszönnek egyszerre az ikrek. Nem viselnek semmit, csak egy-egy térdnadrágot, és nagyon kell koncentrálnom, hogy az arcukat nézzem, és ne kalandozzon el a figyelmem.