Sárkányfi

6. Fejezet - Éjszakai kiruccanás

Üdvözletem kedves olvasók!
Hát, elérkezett a hatodik fejezet ideje. Hamar el is éri már a könyv a 400 olvasottságot, ami bár hat fejezet mellett nem tűnhet soknak, számomra azonban nagyon sokat jelent, leginkább a visszajelzések miatt. Nagyon örülök, hogy ennyi embernek tetszik a történetem, ezért hát igyekszem végigírni.
Jó szórakozást a fejezethez.

----------------------------------------

~Jake~

Az ébresztőóra szokatlanul halkan kezdett csörögni, Jake pedig azonnal ki is nyomta. Nem feküdt le, meg se próbált aludni. Az óra éjfélt mutatott, vége lett a pénteki napnak, és továbbléptek szombatra. Felkelt, igyekezett minél kevesebb zajt csapni. Bosszúsan fújtatott, mikor a szekrénye ajtaja hangos nyikorgással nyílt ki. A lehető leggyorsabban felöltözött, csupa fekete ruhába, majd hátára vette a szekrény mélyén meglapuló, szintén fekete táskát. Ebben benne volt egy kis nassolni való, víz, egy gyenge fényű lámpa, valamint a rajzfelszerelése.

Csöndben átlépte a szobája küszöbét, majd befordult a lépcső felé. Riadtan levegőért kapva ugrott egyet, mikor megpillantotta nővérét. Narcissa haja a szokottnál is kócosabb volt, pizsamája elnyűtt, nyitott szemei pedig egyenesen Jake-re szegeződtek. Jake megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Nővére alvajáró, teliholdkor pedig képes volt egész éjszaka a lakásban járkálni. Odaosont hozzá és szelíden beterelte a szobájába – a lány szinte ösztönösen az ágya felé vette az irányt. Halkan becsukta az ajtót, majd kifújta a levegőt a tüdejéből, és újfent elindult.

Elhagyta a házat és nagyot szippantott a hűvös esti levegőből, miközben feltekintett a ragyogó teliholdra. Alig várta már, hogy újra eljöjjön ez a pillanat. Hónapok óta próbálkozott, de nem járt sikerrel a terve. Könnyű léptekkel indult el a ház mögötti erdő felé, és hamarosan be is jutott a fák közé. Szíve a torkában dobogott, miközben igyekezett odafigyelni a legkisebb neszre is. Ha bárki meglátja őt itt, neki annyi.

Hangtalanul, ám gyorsan lépkedett, ügyesen kikerülve a földön heverő gallyakat. Az új rendelet sem tántoríthatta el. Érezte, hogy most sikerrel fog járni. Több méterre maga előtt azonban lépteket hallott. Tudta, hogy egy sárkány az, hiszen csak az ő léptük hallatszik el ilyen messze. Halkan szitkozódva sietett a legközelebbi fához, szívverése felgyorsult, az adrenalin feszítette belülről, mire sebesen mászni kezdett. Éppen időben feküdt el egy vastagabb ágon, és fejezte be a mozgolódást.

Pikkelyek tucatjai verték vissza a hold fényét, amint Eclipsz lehajtott fejjel haladt épp arra, amerről Jake jött.

Jake percekig feküdt még az ágon, próbálta lenyugtatni hevesen zakatoló szívét, mire sikerült rávennie magát, hogy elkezdjen lemászni. Ez túl közel volt, gondolta. Már közel járt a fa feléhez, mikor egy újabb gondolat szökött a fejébe. A ház felé tart! realizálódott hirtelen benne az, hogy a kékség merre is tűnt el. Befogta a száját, nehogy felnyögjön a gondolatra, mi lesz, ha a kék veszedelem tényleg a házukhoz megy. Ha nem találja őt az ágyban, gyanakodni fog, ha pedig megérzi a szagát, akkor biztos bajban lesz. Hatalmas bajban. Megállt, és idegesen pillantott az otthona felé. Vissza már nem mehetett, Eclipsz biztos észrevenné, és már így is esélyes a kivégzése. A gondolat hirtelen súllyal kezdte nyomni a vállát, és akadozó mozdulatokkal folytatta útját le a fáról. Sietnie kellett, tagjai azonban nem engedelmeskedtek neki úgy, ahogy kellett volna. Túl sokáig várt fent a faágon, és túl sokáig vesződött a lemászással, a kékség már biztos észrevette azt, hogy nincs a helyén. Az éjszakai őr biztos nem látta meg, de ha Eclipsz rákérdez nála, hogy merre van, akkor a családjának is lőttek.