Sárkányfi

8. Fejezet - Világszirom: Pridorand

Üdvözletem minden megmaradt olvasómnak!
Végre valahára megérkezett a 8. Fejezet is. Sajnálom, hogy egy ekkora kihagyás volt, nem számítottam arra, hogy nyárom egy betűt se fogok írni...
De legalább az eddig fejezetek javítva lettek. :)
Továbbá folyamatosan látom, hogy érkeztek új olvasok, és 1-2 állandó olvasóm is meg-megnézte, van-e új fejezet, ami külön örömmel tölt el.
Jó olvasást hozzá.

-------------------------

~Jake~

– És éppen ezen véres esemény miatt döntött úgy a Sárkánytanács, hogy korlátozzák a saját fajuk szabadságát is. Ezeknek az új intézkedéseknek hála, immáron kereken százötven éve nem történt ehhez hasonló mészárlás, és az emberek oktalan elragadásának a száma is redukálva lett, közel a nullára. Mindemellett... – A kicsöngő áldott zöreje megakasztotta a történelemtanárt mondandójában, mire páran megkönnyebbülve felsóhajtottak az osztályban. Mrs. Amber elmosolyodott, és letette a tankönyvet, amit eddig a kezében tartott.

– Jól van, gyerekek, mára elég volt ennyi. Holnapra olvassátok el, milyen fontosabb törvényeket hozott a Tanács annak érdekében, hogy mindkét faj között rend lehessen. Mehettek. – Az osztályban mindenki szinte azonnal szedelődzködni kezdett.

– Tanárnő, lehetne még egy gyors kérdésem? – fordult Jake a történelemtanár felé. Miután Mrs. Amber beleegyezőn bólintott, folytatta. – Egy ideje foglalkoztat már a dolog, de nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Az időszámításunk NTU... de mit jelent ez pontosan? – A kérdés hallatán Mrs. Amber sóhajtott, majd nekidőlt az asztalának. Jake a szeme sarkából látta, amint néhány osztálytársa megáll az ajtóban, és érdeklődve feléjük tekintenek. A tanárnő pár pillanatig a földet nézte, végül felnézett a diákjára.

– Az a helyzet, Jake, hogy nem tudom. Fogalmam sincs, mi volt az az esemény, amitől kezdve számon tartjuk az időszámításunkat. Minden bizonnyal ez is olyasmi, amit a sárkányok megtartanak maguknak, úgy, mint a legtöbb érdekes titkot.

Jake meglepetten és enyhén csalódottan fogadta a választ. Mi lehet olyan hű de nagy esemény, hogy a sárkányoknak el kell titkolniuk azt? Bólintott egyet köszönetképpen, mire a tanárnő egy mosollyal elbocsátotta.

Mivel ez volt az utolsó órájuk, Jake egyből a kijárat felé vette az irányt. Miután átlépte az iskola ajtaját, hamar kiszúrta az erdő közelében álló Eclipszet. A sárkánylány minden bizonnyal rá várt, tekintetét ugyanis a hazafelé tartó diákok között kapkodta. Mikor tekintetük találkozott, a kékség elmosolyodott, és enyhén intett neki a fejével, hogy menjen oda hozzá, amit mosolyogva meg is tett. Eclipsz az emlékbarlangok meglátogatása óta – azaz négy napja – mindennap odahívta magához pár pillanatra, hogy beszélgessen vele. Jake gondolt arra, hogy rákérdez az időszámításra, mégis jobbnak látta, ha nem firtatja a dolgot.

– Szia Jake. Na, milyen napod volt ma? Gondolom, nagyon élvezted a történelemórát hetedik órában. – Eclipsz halkan kuncogott, amit Jake egy mosollyal fogadott.

– Hát, igen. Tudod, hogy ilyenkor a legjobb aludni egy kicsit. – Jake a sárkánylány arckifejezését látva megengedett magának egy vigyort, aztán nevetve megingatta a fejét. – Nem, természetesen nem aludtam órán, ne aggódj. Mrs. Amber előbb harapná le a fejem, mint bármelyikőtök. – Felelt hamar a fel nem tett kérdésre.

Eclipsz csak a fejét ingatta erre, majd lehajolt hozzá.

– Egyvalamit azonban nem értek – szólalt meg hirtelen Jake. – Az utóbbi napokban rengeteget futunk tesin. Lesz valami verseny, amiről nem hallottam? – A fiú látta, amint a sárkánylány szája csücske felfelé kunkorodik, és pár pillanatra más irányba néz. – Te tudsz valamit! Mond el kérlek, mi lesz? – lépett hozzá közelebb, reménykedve, hogy választ kap erre a kérdésre.