Why don't you look at me? Levi x Reader [hun]

2.rész

A kiképzésed napjai simán teltek. Levi soha nem nézett rád, nem is beszélt veled, csak a feladatodat mondta el mindig. Szemeiben mindig csak utálatot és zavartságot láttál. A többieket, gyakran kérdezgetted, hogy mit gondolnak, miért utálhat ennyire a hadnagy, de a válaszuk nem volt túlságosan kielégítő. Azt mondták Levi utálja a kezdőket, ez lehet a baja veled is. De te úgy érezted, hogy nem ez lehet a gond forrása.
Az osztagban töltött 13.napodon kiképzésed alatt épp egy nehéz feladatot hajtottál végre, amikor hirtelen egy szúró érzést éreztél a mellkasodban. Elvesztetted az egyensúlyodat, és 5 méter magasból a földre estél, és elájultál.
Magadat láttad és Petrát, abban a pillanatban amikor a kolosszális óriás átrúgta a falat. A menekülő emberek sokasága elsodorta mellőled Petrát, az utolsó dolog amit tőle hallottál, az egy sikítás volt. De miért jönnek most elő ezek az emlékek? Hisz Petra akkor meghalt..már 6 éve.
Lassan kinyitottad a szemedet, és
megpillantottad Levit, aki halálos szemekkel nézett rád.

-Vége a kiképzésednek. -mondta, majd elment, ott hagyva téged a földön feküdni.
-De hadnagy... -kiáltottál utána, amire megfordult- nem tudtam végrehajtani a feladatot..nem állok készen arra, hogy kimehessek a falon túlra.
-Akkor ne menj. -ismét megfordult és elment.

Pár nappal később eljött az ideje az első felfedező utadnak. A terv egyszerű volt, a helyed a formációban közvetlen Levi mögött volt, a bal szárny első részén. Már 20 perce zavartalanul mentetek az óriások földjén, amikor egy piros jelzőfényt láttál fellőni, tőletek jobbra. Majd még kettőt. A következő pillanatban amikor balra néztél, egy rendellenes óriást láttál pont felétek futni. Ez volt az első óriás, amit életed során láttál.
-Hadnagy! Egy rendellenes! -kiabáltál neki, de semmit nem reagált. Dolgod szerint fellőttél egy fekete jelzőfényt. A rendellenes már elég közel volt hozzátok, de Levi még mindig adta ki parancsot arra, hogy bármit is tegyetek az osztagoddal. Az óriás hirtelen felgyorsult, és támadható távolságba került. Te az utasításokat nem megvárva felálltál a lovadon, és a manőverfelszereléseddel az óriás felé lőtted magadat. A körülötted vágtató, kissé pánikoló katonák meg akartak állítani, mert tapasztalat és parancs híján nem akarták a halálodat. Az óriás megpróbálta elkapni a manőverfelszerelésed kötelét, de te túl gyors voltál hozzá. Körbe tekerted a nyakát, majd a nyakszirtje felé vetted az irányt, és hihetetlen gyorsasággal kiiktattad az óriást. Miútán a földre borult, a lovadat láttad vágtatni feléd, megállt előtted és prüszkölt egyet. Megsimogattad és visszaszálltál rá, majd visszaindultál a helyedre. Amikor visszaértél mindenki gratulált neked, felelőtlenséged ellenére is. Kivéve Levi.
-Ha ennyire meg akarsz halni, akkor menj és ölesd meg magad. Ne pazarold se az időnket, se az erőforrásainkat.- mondta, de nem nézett hátra, csak meredt előre az útra.

Kicsivel később a hatalmas fák erdejéhez érkeztetek, aminek a bejárata szokatlanul tele volt óriásokkal. Az volt a parancs, hogy a formáció középső része, és a bal és jobb szárny eleje az erdőn keresztül menjenek, mivel ők a legképzettebbek, a többiek pedig kerüljék meg azt. A következő parancs az volt, hogy mindenki legyen készenlétben a manőverfelszerelés használatára. 20 méterre az erdő bejáratától, az ott lévő óriások észrevettek titeket és elindultak felétek, kivéve pár rendellenest. Mindenki megpróbált olyan közel kerülni a fákhoz amennyire csak tudott, és csak a végső métereken szálltak le a lovaikról és használták a fákat a további előrehaladás végett. Te voltál az utolsó aki ezt megtette. Az egyik bajtársadat kishíján megölték, de neked és a gyorsaságodnak köszönhetően megmenekült a még újonc katona. A fák közti manőverezésed közben ismét megérezted a fájdalmat a mellkasodban, elájultál, és a földre, az óriások közé estél.