Why don't you look at me? Levi x Reader [hun]

6.rész

Ez alkalommal, sok idő óta először, halálos áldozat nélkül tértetek vissza a felfedező útról. Újszerű élmény volt, hogy az emberek, akik szeretteiket várták haza, nem sírtak vagy kiabáltak a felfedezőkkel, hanem örültek a találkozásnak. Két kisgyerek csillogó szemekkel bámultak téged, és a melletted lovagló Levit, akivel azóta sem beszéltetek.
-Nézd, ott van Levi hadnagy! És mellette (T/N) is! A két legerősebb katona a világon! -mondta az egyik hatalmas lelekesedéssel a hangjában.
-Tch. Csend legyen már. -mondta Levi halkan a szokásos életunott hangnemével - mindenki csak pofázik és örül a fejének, közben azt se tudják mi folyik odakint. Persze, ha halottakat látnak akkor szidják az anyánkat. Szánalmas.
-Tudod, nem mindenki olyan szívtelen és érzéketlen mint te, és ezek az emberek tudnak örülni annak hogyha nem kell a halott családtagjaikat vagy barátaikat látniuk becsomagolva...-válaszoltál vissza monológjára.
-Tch. - megvetően oldalra pillantott rád, ekkor meglátta vérző kezedet, amiről eddig senkinek nem szóltál. Nem mondott semmit csak lehajtotta a fejét és sóhajtott egyet.

Már este volt amikor megérkeztetek a Levi osztagának fenntartott főhadiszállásra, és a kezed még mindig vérzett. Elkezdtél kötszer után kutatni a házban, de sehol sem találtál, ezért inkább hagytad, hogy elálljon magától a vérzés. Amint leültél az ágyadra, kopogtak az ajtón.
-Gyere be!
Levi lépett be, kötszerrel a kezében. Nagyon meglepődtél, mert sose gondoltad volna hogy egy ilyen "kis" sérülés bármilyen szinten is felkeltené Levi érdeklődését.
-Tessék.- és nekem nyújtotta a kötszert.
-Nagyon köszönöm. - elvetted és megpróbáltad egy kézzel bekötni a sebedet, nem sok sikerrel.
-Te soha nem csináltál még ilyet? Mit művelsz? -kérdezte Levi, miközben nézte a szenvedésedet. Elvette a kötöző anyagot és leült az ágyad melletti székre. Megfogta a sérült kezedet és elkezdte bekötözni. Kissé szorosra csinálta, amire te felszisszentél.
-Ha nem szólsz, akkor akár olyan szorosra is csinálhatnám, hogy leessen a kezed a helyéről. -mondta és lazított a kötésen.
-Minden újonc ilyen szolgáltatásokban részesül? -kérdezted tőle kisebb mosollyal az arcodon.
A kezedről felnézett rád, komoly tekintettel.
-Nélkülem már meghaltál volna. Ahoz képest hogy milyen nagy felhajtás volt a képességeid körül, elég ügyetlen vagy.
-Mi?? Ez a kis sérülés semmit nem jelent! Még csak most kerültem be az egységbe és máris én vagyok az egyik legerősebb katona! Ehez mit szólsz Levi hadnagy? -mondtad lelkesedéssel, és beboxoltál a vállába. Ezt véletlenül a sérült kezeddel tetted, amit halk fájdalmas sikítással kiséreltél, amire Levi elmosolyodott.

Az itt léted alatt ez volt az első alkalom hogy Levit mosolyogni láttad, ezért a meglepődésedet nem is tudtad leleplezni előtte.
-Legerősebb, huh? Takaríts fel magad után, mindent összevéreztél a kezeddel a házban.- mondta miközben befejezte a kötözést és felállt a székéről.
-Rendben! J-Jó éjszakát!
-Jó éjt- kiment és nagy sóhajjal eldőltél az ágyadon.