Álom marad

{1}

-Hol vagy? Nem bújhatsz el előlem!- csattogott apa a kezében lévő vödörrel.
Nem válaszoltam. A gardróbom résein keresztül figyeltem a kissé ingatag apámat. A vödör egyértelműen a takarításra utalt. Mégpedig az anyám gyomrából származó sárgás folyadék takarítására. Reszketve bújtam a ruhák közé.
-Mondtam, hogy nem bujkálhatsz örökké!- nyílt ki hirtelen az ajtó.
Gyilkos mosoly terült szét az arcán.
Megragadta a csuklóm és kirángatott a szekrényből. Próbáltam tiltakozni, de apám szorításából lehetetlen lett volna kiszabadulni.
A kezembe nyomta a vödröt, arra utasítva, hogy takarítsam fel a konyhát.

A lábamat bámulva lépkedtem az egyes lépcsőfokokon.
-Hogy aludtál drágám?- kérdezte anya. Bűzlött az alkoholtól.
-Fantasztikusan!- forgattam meg a szemem.
Keresni kezdtem az anya által hagyott tócsát, de semmit nem találtam.
A biztonság kedvéért fel-le kezdtem el sikálni a padlót, úgy téve, mintha takarítanék.

Amikor végeztem, lassan feltápászkodtam, majd elpakoltam a kellékeket.
A szüleim szobájából veszekedés tompa hangja szűrődött ki. Automatikusan a kulcslyukra tapasztottam a fülem és hallgatózni kezdtem.
-Már megint hova készülsz?- kiabált apa.
-Nem mindegy az neked?- kérdezte anya. Anya szinte mindig, a nővérem példáját követve bulizni megy.
Az ajtó kilincse lenyomódott, én pedig gyorsan elrohantam.

Bekapcsoltam a gépem, és a közösségi oldalakat böngésztem. Minden ember olyan boldognak tűnt a képeken. Legalább ha cserélhetnék velük akár egy napra, én már akkor nagyon boldog ember lennék.

Kezdtem kicsit álmos lenni.
Előkerítettem a pizsamámat, ami egy szürke rövidnadrágból, és egy egyszerű fekete pólóból áll. A telefonommal a kezemben sétáltam a fürdőszobába.
Elindítottam egy zenét, közben laza, zilált kontyba fogtam a hajam.
Megmostam a fogam, ezután leszedtem a minimális sminkem. Teletöltöttem a kádat forró vízzel, majd elhelyezkedtem benne.
Dörömbölés hallatszott az ajtó túlsó feléről, de nem szenteltem neki túl nagy figyelmet, csak tovább kényeztettem testemet.

Tíz perc múlva még mindig hallottam a dörömbölést. Egy törülközőt csavartam a testemre.
-Igen? Mi van már?- kiabáltam.
-Haladj már! Holnap iskola!- nyitott be anya.
Sóhajtottam egy nagyot, majd bólintottam, jelezve, hogy értettem amit mond. Kiment, én pedig ugyanolyan tempóban felöltöztem.

Az ágyba dőltem. Nem kellett sokat forgolódnom, körülbelül öt perc múlva már el is nyomott az álom.

***

Reggel telefonom zúgása keltett. Hat óra van. Nyűgösen vánszorogtam a szekrényemhez, ruhát választani.
Végül egy bordó kapucnis pulóverre, és egy a térdeinél szakadt fehér nadrágra esett a választásom.
Felvettem a mamuszomat és a fürdőszobába mentem.

A konyhában anya "főzött" valami ehetőt. Én inkább kihagytam a finom falatokat, és csináltam magamnak banánturmixot.
Gyorsan megittam, aztán szó nélkül az ajtóhoz siettem. Van még egy egész órám, de nem akarok itt maradni.
-Nem ülsz le mellém egy kicsit beszélgetni?- paskolta meg a mellette lévő széket anya.

Óvatosan megráztam a fejem, és elindultam.
Az úton unalmamban a kavicsokat rugdostam. Az eget bámultam, és egyre csak elmerültem a gondolataimban. Semmire nem figyeltem. Csak a gondolataimra.
Egy szürke macska futott el előttem. Egy kicsit felugrottam az ijedtségtől.
Tovább indultam. A kereszteződésnél jobbra, majd egy saras, parkos részen ismét jobbra fordultam. Az iskola területe csendes volt. Ilyen korán szinte csak a tanárok vannak itt.

A kapu előtt megálltam. Egy kicsit megtorpantam. Nem akartam bemenni.
Nem sokkal később két srác nevetgélve sétált be az udvarra. Ránéztem a telefonomra, 7:31- et mutatott. Utánuk mentem. Az egyik magányosan álló padhoz sétáltam, és leültem. Elővettem a telefonomat és lapozgatni kezdtem rajta. Úgy tettem, mintha csinálnék valamit, pedig csak az alkalmazásaim között tekergettem jobbra-balra. Elképesztően unalmas volt.