Álom marad

{3}

Reggel nyűgösen keltem fel. Ma egy farmerre és egy bézs ,,No way" feliratú vastag pulcsira esett a választásom. Megmostam a fogam. Megfésültem, majd laza kontyba fogtam a hajam. Undorító volt a kinézetem, de nem túlságosan izgatott.
Lementem a nappaliba a kajámért meg a táskámért. Apa az utolsó lépcsőfokon megállított. Megsimogatta fejem búbját, én automatikusan elhúzódtam tőle. Borzasztó nagy fájdalom volt az a délután. Ránézni sem tudtam rá.
Felkaptam a táskám, a cipőm és már rohantam is volna ki, de apa szintén megállított.
-Ma én viszlek a suliba! Várj meg a kocsinál, én megkeresem a kulcsot!- Teljesen kiment a fejemből, hogy egy teljes város választ el az iskolától.
Biccentettem egyet, és utasítására kimentem. A kocsiajtó előtt álltam. Vártam arra, hogy apa végre kijöjjön a házból.

Kulcszörgés, ajtócsapódás. Kinyitotta az ajtót, beültem az anyósülésre, apa pedig a kormány mögé. Betette a kulcsot, és beindította a kocsit.

***

Szótlanul ültünk egymás mellett. Csak a lábamat lógattam, és a rádió gombjait piszkáltam. Apura néztem, ő pedig rám mosolygott. Bekapcsolhattam valami zenét.

...let it change me
Never losing sight of the one
I keep inside
Now, I know it, Yeah, I know it.
You can't take my youth away
This soul of mine will never break
As long as I wake up today.
You can't take m.....
A zene megállt. Gyorsan odakaptam a tekintetem. Apa megállította a zenét.
-Hé! Most ezt miért kellet? Már kezdtem szállni a ritmusok fellegébe!- rajzoltam a levegőbe egy szivárványt.
-Kezd fájni a fejem!- nézett mogorván.
Nem figyelt rám. Egyenesen csak az útra koncentrált.
Elővettem inkább a zsebemben lapuló telefonom, és beszélgettem a tanárommal. A tánc tanárom Dia. Vele szoktam mindent megbeszélni.

***

-Megérkeztünk!- állt meg hirtelen apa.
Viszont nem a szokásos helyen álltunk meg. Egy a városban található gimnázium melletti parkolóban parkoltunk.
-Neked nem mondta anyád?- kérdezte.
-Nem!- ráztam meg a fejem.
-Átírattunk ebbe az iskolába. Azt gondoltuk, hogy így majd segíthetünk a jegyeiden!- mosolygott.
-Ti és a segítség.- nevettem fel.
Mély levegőt vettem, és kiszálltam az autóból.

A portás kedvesen fogadott. Odaadta az új belépőkártyám, és már mehettem is be. Pár tanárral már a kapuban találkoztam. Szúrós tekintettel követték minden egyes lépésemet.
A szekrénysor előtt állt egy szimpatikus, szőke hajú, keskeny arcú, sovány lány. Útbaigazítást kértem tőle.
-Melyik osztályba fogsz járni?- kérdezte.
-Elvileg a 9d-be.- mondtam.
-Egyébként. Hanna!- mosolygott.
-Tina- mutatkoztam be én is.
-Én vagyok a suli honlapjának szerkesztője. Én foglalkozom az új diákokkal is.- magyarázta.
-Akkor jó, hogy hozzád jöttem!- mondtam. Kicsit kezdtem türelmetlen lenni.
-Az osztályod pedig erre lesz!- mutatta az utat.
Végig követtem őt. Az egyik rozoga ajtajú terem elé vezetett. Biztatón rám mosolygott, aztán már el is tűnt a gyülemlő diákok között.
Beszívtam, majd kifújtam a levegőt, és lenyomtam a kilincset.
Minden szempár felém irányult.
Zavartan a földet pásztáztam. Mivel már csak egy perc választott el a becsengetésig, nem ültem le, inkább megvártam a tanárt.

Az az egy perc egy órának tűnt. Egy ötven év körüli férfi nyitotta ki az ajtót. Alacsony volt. Ősz hajszálai a kintről besütő napsugárban megcsillantak. Szigorú tekintete elnémította az osztályt. A férfi leült az asztalhoz, lecsapta a poros laptopot, majd rám nézett.
-Ne ácsorogj ott. Mutatkozz be!- mondta a tanár.
-Rendben! Sipos Tina vagyok. Hát elég érdekes az én történetem. Tehát. Nem igazán értem, hogy miért írattak át ide a szüleim, de itt vagyok. Szeretek olvasni, és gitározni. Ennyi.- dülöngéltem.
-Köszönjük...- kezdte.
-Tina!- segítettem a helyzetet. Nem akartam még kínosabbá tenni a helyzetet.