Álom marad

{6}

Már hajnalban kipattantak a szemeim. Mivel nem tudtam visszaaludni, levettem az éjjeliszekrényem tetejéről a telefonomat. Lejjebb vettem kicsit a fényerőt, hogy azért még a retinám megmaradjon. Felnéztem a közösségi oldalaimra. Lehúztam magamról a takaró m, és kimentem a fürdőszobába. Legalábbis mentem volna, de "szerencsémre" be volt zárva. A kulcslyukra tapasztottam a fülem. Motoszkálást hallottam bentről, majd nyomódott le a kilincs. Nagyon lassan, de annál hangosabban nyomódott egyre lejjebb. Elbújtam az egyik sarokba.

Anya jött ki onnan, apával az egyik oldalán. Öhm...... nem akarok itt most perverz lenni, de nem hinném, hogy együtt berakták a mosást. Ez az elméletem csak addig tartott, amíg meg nem láttam mindkettőjük kezében egy-egy üveg bort. Minden világossá vált számomra. A fürdőszobába mennek iszogatni, hogy le ne bukjanak. És mindezt hajnali 3 és 4 között. Már csak azt nem értem, hogy miért bújnak el hajnalban, miközben mindenki alszik. Mindenesetre bementem a fürdőbe. Megmostam a fogam, kicsit megmostam az arcom. Már éppen mentem volna fürdeni, de nem nagyon tudtam koncentrálni. kicsit körbe néztem. kinyitottam minden szekrényt, megnéztem a kukát is, de semmi. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a szüleim után fogok nyomozni. De egészen izgalmas. Csak azt remélem, hogy nem derül ki semmi olyan, amit nem akarok tudni......

Rádőltem a falra. Ha itt rejtőznek el minden reggel, akkor tuti van ITT valami. Szemben velem a tükör volt. Soha nem szúrt szemet, de most mintha ferde lenne. Spontán ötlet volt, de oda mentem hozzá és elfordítottam. Egy kisebb méretű lyuk volt mögötte. Benyúltam, majd miután éreztem valami keményet, kihúztam onnan. egy kis láda. tovább kutattam, kihúztam egy üveg bort. Tuti, hogy van ott több is. Óvatosan kinyitottam a ládát. Ami benne volt, teljesen lesokkolt. Rengeteg pénz. De tényleg nagyon sok. 

***

Reggel hat. Idáig gondolkodtam, a fürdőben talált dolgokról. Felesleges. Anyuék még mindig piálnak. A ládában elhelyezett pénzt alkoholra költik. Ilyen egyszerű a történet.

-Tina! El fogsz késni!- kiabált fel anyám. 

-Anya! Egy pillanat!- kiabáltam vissza.

-Oké! Itt van a reggelid az asztalon, ha éhes vagy, nyugodtan edd meg!- egyre közelebbről jött a hangja. Itt áll az ajtóm előtt. 

-Be ne gyere! Öltözök!- mordultam fel hirtelen.

-Nyugi, nem vagyok a testedre kíváncsi. Nem azért jöttem.- elnevette magát.

-Akkor?- kérdeztem. 

-Csak meg szerettem volna kérdezni valamit!- nyitott be végül a szobámba. 

-Anyaaaa!- kiabáltam rá.

-Tudtam, hogy igazából nem is öltözöl!- mosolygott. 

-Oké! De mi volt az a kérdés?- tereltem a témát, mert most következtek volna azok a kérdések, hogy miért hazudtál? Miért nem engedtél be? stb. 

-Az egyik osztálytársad anyukája megkérdezte, hogy van-e kedved menni a fia kisebb bulijába?- melyik osztálytárs? Fiúkkal egyáltalán nem beszélek...... Akkor engem miért hívogat ilyen bulikba?

-Engem elfelejthetnek! Nem akarok hányásban úszni! Az van elég itthon is!- forgattam meg a szemem. 

-Hát jó! Akkor mondom Ádámnak, hogy te nem mész!- kacsintott.

-Ki?- kérdeztem.

-Ádám! Egy nagyon kedves srác az osztályodból.-mosolygott továbbra is.

-És engem minek hívogat ilyen helyekre? Nem is beszélünk. Még csak köszönni sem köszönt nekem.- bosszankodtam. 

-De légyszíves menj el. Csak a kedvemért.- szinte könyörgött. 

-Nem!- mondtam, és elfordultam tőle. 

-Hát jó!- adta fel végre, és elment.

Anya becsapta az ajtót. Kinyitottam a szekrényemet, és kiválasztottam a mai ruháimat. Egy mályva pulóver, és egy farmer. A fehér tornacipőmet párosítottam mellé.  Lementem reggelizni. Anya nem tűnt részegnek. Kivételesen. A mai reggelim egy egyszerű zabpehely volt. 

-Jó reggelt!- jött le Fruzsi.

-Csövi!- köszöntem.

Fruzsi kihúzta a velem szemben lévő széket, majd helyet foglalt. Nem csinált magának reggelit, csak ült, és bámult engem. Kezdett kicsit zavarni, hogy folyamatosan engem néz, ezért inkább a reggelimet vizsgálgattam. 

Miután végeztem, a mosogatóba raktam a tálat és a kanalat. Felmentem a szobámba átöltözni. De Fruzsi ide is követett.

-Mi van már? Mit akarsz?- álltam meg az ajtóm előtt.

-Csak mondani valamit. Azaz kérdezni!- mondta, majd belökött az ajtón, és bezárta az ajtót.

-Ki vele!- parancsoltam rá.- Ugyanis ha nem vetted volna észre, nekem suli van!- emlékeztettem. 

-Tudom! Csak egy gyors kérdés. Anyuékkal mi van? Már napok óta nem vitáztak velem!- vonta fel a szemöldökét, mintha én tudnám a választ.

-Én eddig nem vettem észre, hogy kedvesebbek.

-Márpedig velem kedvesebbek.

-Jó neked! Most pedig menj ki!- nem voltam benne biztos, hogy el kéne neki mondanom a rejtett piás dolgot. Vele tényleg kedvesebbek. De velem miért nem? Megint kivételeznek.

***

Amikor az osztály elé értem, kihúztam a fülemből a fülhallgatót. Meghallottam az osztályom szokásos kiabálását. A helyemre sétáltam, de meg kellett állnom, ugyanis Boti a helyemen ült. 

-Hé tökfej, ez az én helyem.- mordultam rá.

-Ja, hozzám beszélsz?- nézett körül, tettetve tudatlanságát.

-Hehe. Nagyon vicces vagy. Elhúznál a helyemről?- kérdeztem egyre mérgesebben.

-Ja. Bocs. Azt hittem, ez az én helyem. Eltévesztettem.- nevetett fel hangosan, de még mindig nem állt fel. 

-Még jó, hogy a te helyed legelöl, az enyém meg leghátul van.- fontam össze karjaimat.

-Jé! Te vagy Sherlock?- vonta fel a szemöldökét. 

Majd végre felemelte hátsóját, és a helyére kullogott. Sóhajtottam egy nagyot. Még 4 évet kell eltöltenem ezzel a barommal. Nem lesz könnyű. A tanár be jött, és elkezdődött a dögunalmas kémia óra. 

***

Az óra után a folyosóra mentem, és kerestem Hannát. Kb 3 perc múlva meg is találtam Ottó társaságában. 

-Sziasztok!- köszöntem, mire mindketten mosolyogva néztek rám. 

-Hali!- köszöntek egyszerre.

-Ottó, most szeretnék beszélni Hannával, ha nem gond!- néztem rá bocsánatkérő tekintettel.

Ottó egyet bólintott, majd elment.