Álom marad

{5}

Még alig keltem fel öt perce, de máris csörgött a telefonom. Feloldottam a képernyőt, de a fényétől hunyorítanom kellett. 7 nem fogadott hívás. Valami nagyon fontos lehetett. A zöld telefonikont jobbra húztam, és vártam, hogy Hanna beleköszönjön. 

-Szia! Ma korábban megyek érted, készülj!

-Mennyire korán?- kérdeztem. A hangom az álmosságtól rekedt és halk volt.

-Tíz perc és ott vagyok!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Mi van?- kérdeztem, de nem kaptam választ. Hanna nevetett és bontotta a vonalat. 

Megdörzsöltem a szemeimet, és felálltam.
A fürdőbe siettem, a csap fölé hajoltam, és egy kis hideg vízzel megmostam az arcom, hogy jobban felébredjek. A szekrényemhez mentem, és kikotortam egy türkiz pulóvert és egy egyszerű fehér farmert.
A cipőmet nehezen felhúztam a lábamra, a kabátot pedig csak a vállamra terítettem.
Hanna mosolyogva várt a kapu előtt. Nem lehetett a vigyort letörölni a képéről. 

-Hahó! Mi van?- lengettem a kezem az arca előtt. 

-Ja semmi!- rázta mag a fejét Hanna, és továbbra is mosolygott.

-Oké! Fura vagy!- ráncoltam a szemöldököm. 

Hanna kuncogott és szinte ugrándozott mellettem. A kutyák ugattak, és az autók berregtek. A szél csípte az arcom.

A kapu előtt Hanna hirtelen megtorpant. A mosoly leült az arcáról. A szája remegett. Szomorúan nézett rám.

-Mi a b....!- kezdtem, de Hanna elcsitított. 

-Ne kérdezz semmit!- mondta, és lassan az iskola főbejárata felé battyogott. 

-Hát jó!- vontam meg a vállam, és gyorsan utána mentem.

Az osztályom ajtaja előtt megállt. A homlokomat ráncolva fordultam felé. Nagyon meglepődtem, ő ugyanis 10. osztályos. Csak egy biztató mosolyt küldött felém, azt jelezve, hogy nyugodjak meg.

-Szóval?- kérdeztem végül.

-Tudod van az Ottó!- mosolygott, amire egyet bólintottam.- Totál oda van érted!- mosolygott továbbra is. Hol a szemembe, hol pedig a számra nézett. Várta a reakciómat.

-Az utóbbi találkozásnál nem úgy tűnt!- forgattam meg a szemem. 

-Találkoztatok?- kérdezte kíváncsian.

-Igen. Amikor te elhoztad a kávézóba.- mondtam. Hanna kicsit szomorúbb lett.

-Figyelj! Nekem ő a legjobb fiú barátom. Az ő boldogsága számomra a legfontosabb!- tette a vállamra a kezét.- Szóval kérlek legyél vele kedvesebb egy picit!- a szemei csillogtak.

-Nem ígérek semmit!- sóhajtottam egy nagyot.

-Azért próbált meg!

-Jó!

Hanna örömében megölelt és rohant a termébe, mert időközben becsöngetett.

Lenyomtam a kilincset, és beléptem az osztályba. Az osztálytársaim egy ember ként fordultak felém. Leültem a helyemre, Zita mögé.

-Késtél! Szerencséd, hogy nincs bent a tanár!- suttogta Zita.

Aprót biccentettem, és elővettem a füzetemet. Angol. Az osztály egy része volt csak az osztályban. A többiek francia órára mentek. 

-Good morning! Stand up and.....- mondta a tanár, de én nem tudtam rá figyelni. Folyamatosan Hanna járt a fejemben. A gondolataim teljesen elszálltak, amikor a tanár, felém hajolt.