Egymásra Találva

10. fejezet - " .., itt van Cindy!"

Pár nap múlva kikerültem a kórházból.
Hazaérve az istállóba rohantam és szomorúan néztem a két ló boxát. Üresek voltak. Lépteket hallottam...
- Rufusért most indulunk a kórházba, velünk tartasz? - kérdezte anya.
- Persze - vágtam rá azonnal.
Beültünk az autóba és indultunk. Ott elmondták, hogy Rufus rosszul érkezett a jobb hátsó lábára a földre (bakolás után) és egy picit meghúzta a lábát. Minden nap kenni kell a lábát és ha jobban lesz, fokozatosan terhelni kell. Bólintottam egyet az orvosnak és a lóhoz igyekeztem. Rátettem a kötőféket, vezetőszárat és felvezettem a lószállítóra. Már indultunk volna az autóhoz, amikor megláttam egy hirdetést. A képen egy sárga lesoványodott quarter kanca volt, az alábbi szöveg volt a hirdetéshez írva:
" Eladó egy 6 éves quarter horse kanca elsősorban vágóhídra. 4687.5 euró. Az ár fix. "
- Anyaaa, apaaa, itt van Cindy! - mutattam rá ordibálva a dühtől a hirdetésre.
Szüleim legdöbbenve nézték a hirdetést.
- Most mitévők legyünk? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Visszavásároljuk! - mondták a szüleim egyszerre.
Elbőgtem magam, ahogy kinézett szegény😭.
- Biztos vagy benne, hogy ez ő? - Kérdezte anya.
- Maximálisan! - Adtam egyenes választ.
Leszedtem a parafa tábláról a hirdetést és beültünk az autóba. Hazaérve a szüleim telefonhoz nyúltak és tárcsázták a számot amíg én bevezettem Rufust a helyére és lepucoltam. Átöleltem és beszéltem hozzá.
- Szia picim. Ne haragudj, minden az én hibám, én tehetek mindenről.. - Elöntött a könnyzápor. Fájt ez az egész dolog, hogy miattam sérült meg...
Csörög a telefonom:
-Szia Jen, Adam vagyok! Mizujs hogy vagy? - kérdezte vidáman.
- Szia A, jól is vagyok de rosszul is.. - szipogtam a telefonba.
- Nah, mesélj! Nyugi, segítek! Várj, inkább leugrok, 10 perc és ott vagyok! - mondta segítőkészen a fiú.
- Köszönöm - háláltam meg neki könnyeimet törölgetve.
Letettem a telefont és szorosan öleltem át Rufus nyakát.
- Hé, Jen! Hallasz? - kérdezte valaki.
- Mii? Mivaaan? - néztem rá kisírt szemekkel. Adam volt az.
- Picim, én segítek, mesélj! -ölelt át és mégjobban elkeztem sírni.
Miután elmeséltem neki a történteket, bekísért a házba.
Anyáék közölték, hogy holnap mehetünk is Cindyért, mert lefoglalózták. Nagyon örültem és csak egy mosolyt sikerült könnytől áztatott arcomra erőltetnem.
Nagyon örültem, hogy Adam és a családom az ilyen nehéz helyzetekbe is mellettem áll....

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam a részt, de rengeteg a tanulni való😢
Remélem azért tetszik a rész! Ha igen, votolj, ha akarod hogy folytassam, kommentelj!❤ Elképesztően hálás vagyok a 350+ megtekintésért és a 70+ voteért!❤💘