Egymásra Találva

4. fejezet - "Kólika"

Az elkövetkezendő hetekben sokat edzettünk, parelliztünk.
Egy nap Bioszórán ültem, amikor kopogtak:
- Jónapot, Jennyért jöttem! - hadarta idegesen anya.
- Jónapot, persze Jenny, menj csak! - mondta kedvesen a tanárnő.
Összepakoltam, köszöntem és kisiettem az ajtón.
- De hát mi történt anya? - kérdezem anyától.
- Cindyvel van baj. Fekszik, a hasa felé kapkod a fejével és látszik rajta hogy nincs jól. Már kihívták a dokit, úton van.
- Neeee....... Ez kólika lesz 😨😭😭
- mondom határozottan.
Amikor a birtokra értünk láttam a felső karámban a fekvő Cindyt. Ledobtam a táskám az út közepére és rohantam a lovamhoz. Megismert, és egy kicsit meg is nyugodott a jelenlétemtől.
- Jónapot, doktor úr. Mi baja a lovamnak? - kérdezem idegesen, a sírást kerülgetve.
- Valószínűleg kólika. Nincs bélmozgása és a viselkedése is erre utal.
-Akkor fel kell állítani és adni neki a gyógyszereket. - mondom kissé okoskodva.
A doki bólintott, és 4-en azon dolgoztunk, hogy felállítsuk a kancát. Pár perc múlva már a lábain állt, megkapta a gyógyszereket és bevittem lassan, óvatosan a boxába. A mént, Rufus II. - t is behoztam előbb, hogy Cindy ne legyen egyedül. Egy kicsit evett és kivezettem a boxból, hogy kikössem az istállóba. Nagyon szép ló volt, nem makacs, kedves, szelíd, lábait rendesen adta. Visszavittem és adtam egy puszit Cindy orrára, mire horkantott egyet. A fejét hozzám dörgölte, szinte már lökött volna ki a boxából, hogy: " Hé, enni szeretnék" . Nagyon gyorsan elrepült az idő. Megírtam a sok-sok leckét, utána egy kicsit zenét hallgattam, és mentem etetni. Én is megvacsoráztam, fürödtem és feküdtem az ágyba. Csak az volt a probléma, hogy nem tudtam aludni. Csak forgolódtam össze-vissza.
Talán valami rosszat álmodtam?.... Valami történt az istállóban?...

Sziasztok!
Sajnálom, ez is egy picit rövid lett.
Ha tetszett votolj, ha kérdésed van írd meg kommentbe!😘
Ui: bocsi, ha van benne elírás vagy helyesírási hiba.