Egymásra Találva

7. fejezet - " Jenny, Jenny "

Teltek a napok, hetek, sokat kellett tanulni.
Minden nap borogattam a lábát, figyeltem az egyre javuló mozgását. Éjszakára kint hagytam őket egy kisebb füves karámba, mert nagyon meleg volt az istállóban. Bepakoltam a táskámba a tankönyveket, füzeteket és elaludtam....
- Jesszusom.... Ezt nem hiszem el.... Szóljunk azonnal a rendőröknek.... Jenny... Jenny kelj már fel!!!! - üvölt valaki keservesen az éjszaka közepén.
- Mi történt?? - kérdeztem hulla fáradtan.
- Eltűntek a lovaakkkk!! - üvölt anya.
Hogy mii?.... Miii???.... Nem...... Ez nem lehet.... Ez az én hibám volt... Ezt fel nem foghatom... 😱😭😭
2 perc alatt felöltöztem és rohantam ahogy csak tudtam az istálló felé. A látvány lesokkolt.... Lekapcsolták az áramot, a kutyát bealtatózták, a karámajtók tárva-nyitva voltak.... Összerogytam... Nem fogtam fel... Kifakadt belőlem a sírás. A szüleim elmentek a rendőrségre, a szomszédokhoz és addig azt tanácsolták, hogy feküdjek vissza. Amint kigurult az autó a telekről, én lementem a boxokba. Az agyam kattogott... Ez vajon hogy történhetett? Belegondoltam ês rájöttem, hogy Cindyt például csak benyugtatózva tudták feltenni, mert nem bízik senkiben. Hallottam, hogy valami nyihogott az udvaron... Cindy és Rufus helyén két öreg westernló állt unottan. Valószínűleg az öregebb lovakat itthagyták és a mieinket pedig elvitték. Fel nem foghattam, hogy képes valaki ilyen szörnyűségre.. Megnéztem őket, utána felkaptam a telefonom és mimdent elmondtam apáéknak.
Óhh, valaki írt!.... Adam volt az, az egyik osztálytársam.
" Szia Jenny, valami baj van? Jössz ma suliba? "
Elképedtem, mert eddig ki nem állhattuk egymást, és pont ő írt rám.
" Szia Adam nagy baj van, egy pár napig valószínű nem megyek suliba. Majd elmondom! 😞 "
- válaszoltam neki.
Anyáék elmondták, hogy a rendőrséget ez az ügy nem érdekli, így hát nekünk kell megoldanunk. Nagyon mérges lettem. Vacsora után sírva estem be az ágyamba. Nagyon féltem, hogy most mi lesz. Facebookon találtam egy posztot, hogy egy embernek eltűnk két öregebb western lova. Felkaptam a fejem és felismertem őket. Ráírtam a nőre, és nagyon sokáig beszéltünk. Holnap jön majd a lovaiért, és beszélek majd vele.
Zörgött a telefonom.
" Jóéjt 😘😴 " - írta Adam.
Ezzel egy mosolyt csalt az arcomra. Gyorsan válaszoltam neki.
Ekkor azt éreztem, hogy elnyom az álom akaratom ellenére is. Még egy kicsit harcoltam vele, de végül ő győzött....

Sziasztok!
Ez a rész lehet hogy nem lett annyira izgi 😅
Igyekeztem!
Ha tetszett Votolj, ha szeretnéd hogy folytassam, írd meg Kommentbe😃.