11. fejezet - "Kerestem, kerestem és..."

86 8 6
                                    

Másnap el is indultunk megkeresni a helyet.
Fél óra kocsikázás után megérkeztünk a címre. A kapura ki volt szögezve egy tábla, amin ez állt: "Western Lókiképző Központ". Nagyon vártam már, hogy újra láthassam a lovam. Amikor az autó motorja leállt, azonnal kipattantam az ajtón. Egy huszas éveiben járó férfi lépett oda hozzám:
-Jónapot, segíthetek valamiben? - kérdezte udvariasan.
-Jónapot, egy lovat jöttünk megnézni - vágtam rá idegesen.
-Ohh, erre tessék! - villantott egy mosolyt és elindult.
Egy irodába vezetett minket, ahol kért Cindyről pár adatot. Ahogy teltek a másodpercek, egyre idegesebb lettem.
-Sajnálom, ezt a lovat tegnap elszállították a vágóhídra - mondta és a földet bámulta.
-A címet elkérhetnénk? - vette át tőlem anya a szót, mert látta, hogy a könnyeimmel küszködök.
-Persze! - a gépéről leírta egy lapra, majd átnyújtotta anyának.
Gyorsan elköszöntünk és már indultunk is. Nem volt idő megállni, pihenni, feladni. Azért hajtottunk, hogy Cindyt végre visszakapjuk. Egy hosszú autóban töltött óra után megérkeztünk. A látvány borzasztó volt... Mindenhol sovány lovak összezsúfolva kis karámokba, fegyverek...
Gondolataimból egy idős férfi zökkentett ki.
-Jónapot, miben segíthetek? - kérdezte udvariasan.
-Jónapot, egy ló iránt érdeklődünk. Quarter kanca, sárga, magas. -köszöntem és közöltem vele, hogy mit is akarunk.
-Jöjjenek, mutatom! - mondta, majd elindult a karámok felé.
Kékeszöld szememmel a lovamat kerestem. Kerestem, kerestem és...
-Életem, Cindy te vagy az? - álltam meg egy kis kinti karám előtt.
Ahogy kiejtettem a nevét, felkapta a fejét és horkantott párat. Abban a pillanatban senki és semmi nem érdekelt, kinyitottam a kaput és a nyakába ugrottam, ő pedig fejét a vállamra hajtva "ölelt meg". Szemeim azonnal megteltek könnyekkel, hogy ilyen hosszú idő után végre láthatom az életem értelmét.
- Mennyibe kerül? - kérdeztem a férfitől a szememet törölgetve.
- Meg kell beszélnem a főnökömmel. - mondta, majd elment.
Kb. 10 perc múlva visszatért a főnökével együtt. A góre bemutatkozott, kezet fogott apával és belekezdtünk a beszélgetésbe.
-És Önök mennyit adnának a lóért? - kérdezte kíváncsian.
- 1200 €-t. - válaszolt apa.
- Annyi kevés! - húzta el a száját. - 1500€- ért már elvihetik.
- Hát, még meg kell gondoljuk, hogy ér-e ennyit ez a ló - mondta ridegen apa.
-Na de... - kezdtem bele a mondandómba.
-Jenny, ez nem így működik! Ez nem kevés pénz, át kell gondolnunk! - magyarázkodott apa.
Beültek anyával az autóba, hogy négyszemközt megbeszéljék, addig a férfi és főnöke vártak és engem figyeltek. Nagy unalmamba megsimiztem pár lovat, akik Cindyvel egy karámba voltak. 10 perc múlva anyáék kiszálltak az autóból és felénk tartottak.
-Úgy döntöttünk, hogy...

Sziasztok! Ne haragudjatok ezért a nagyon nagy csúszásért!:( Igyekszem innentől hetente kirakni egy részt! Ha tetszett Votolj, ha szeretnéd hogy folytassam, Kommentelj! Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi a pozitív, negatív véleményetek a könyvről! Sokat segítenétek, ha kommentbe megírnátok vagy privátba is szívesen fogadom őket! <3 <3 <3 <3
Ui: Nagyon szépen köszönöm az összes megtekintést és votot a sorozaton/könyvön!❤

Sziasztok! Ne haragudjatok ezért a nagyon nagy csúszásért!:( Igyekszem innentől hetente kirakni egy részt! Ha tetszett Votolj, ha szeretnéd hogy folytassam, Kommentelj! Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi a pozitív, negatív véleményetek a könyvrő...

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Egymásra TalálvaOnde histórias criam vida. Descubra agora