Amikor a szomszédom lettél

4. Fejezet

Reggel valami szokatlan felületen ébredtem. Fogalmam sem volt mi az, de mikor kinyitottam a szememet, azt kívántam bár ne tettem volna. Egyenesen Cam mellkasára nyáladzottam. Hogy történhetett ez? És miért? Nem lehet, hogy nem ment haza, megmondtam neki, hogy egy film és utána elmegy. Ráadásul, hogy aludhattam el? Sürgősen ki kell találnom valamit. Szépen lassan felkelek, és azzal a lendülettel kipaterolom ezt az embert. Igen, ez lesz a jó megoldás

-Jó reggelt álomszuszék! – szólalt meg egy hang a hátam mögül, ahogy felültem az ágyon. Remek, biztos ébren van már egy ideje, Szuper, most jó hosszú ideig hallgathatom, hogy elaludtam egy filmközben és hogy rajta aludtam. Mennyei mámor lesz. Valaki lőjön le!

-Fogd be! Miért vagy még itt? Menj már el! Rég el kellett volna már menned. Ami azt illeti, tegnap mikor vége lett a filmnek, akkor kellett volna szedned a sátorfád. Abba egyeztem bele, hogy mikor vége a filmnek elmész és ennyi. Nem abba, hogy itt alszol, és reggel nyolckor is még itt vagy.

-Hé, én el akartam menni, de olyan nyugodtan aludtál, nem akartalak felkelteni. A tervem az volt, hogy ha majd áthelyezkedsz felkelek és elmegyek, de elaludtam. Nem tehetek róla

-De, de nagyon is tehetsz róla. Tudod mit, hagyjuk is. Minél tovább beszélünk, annál tovább maradsz. Tehát csak maradjunk csöndben te pedig indulj!

-Jó, ha tényleg ki akarsz dobni elmegyek – és végre elindult. Várjunk miért megy a szobaajtó felé?

-Állj, állj, állj!!! Mit képzelsz, mégis merre mész?

- Azt mondtad menjek haza, éppen azt csinálom. Esetleg meggondoltad magad, hercegnő?

-Jaj, dehogy gondoltam! Csak azt nem értem miért arra mész, mikor tisztán elmondtam, hogy ott mész el, ahol jöttél. Az pedig az erkély.

-De hisz, leeshetek és megsérülhetek!

-Teszek rá, ott jöttél, ott is mész. Nem akarom elmondani még egyszer.

-Oké, oké, oké! Már itt se vagyok! – most végre az erkély felé ment. Már kezdett lemászni mikor hirtelen megállt – Remélem hamarosan megismételjük, ezt a filmnézős együtt alvós estét!

-Na én erre nem vennék mérget! – mondtam, majd utána jól becsuktam az ajtót. Még hogy megismételjük, na hogyne. Erősen kétlem!

Ezután az igen izgalmas reggel után, muszáj egy pihentető zuhanyt vennem, utána pedig meginni a kávémat. Lehet ma kettőt iszok, egy nem lesz elég. Nos miután lezuhanyoztam, felvettem az otthoni kis melegítőmet, meg egy felsőt, aztán lementem a konyhába.

-Sziasztok! - köszöntem a szüleimnek, amikor leértem. Gyorsan főztem magamnak egy kávét, majd a bögrével a kezembe leültem az ebédlőbe apa mellé.

-Jó reggelt, kicsim! Mi újság? Hogy aludtál? – érdeklődött apu.

-Egész jól – mosolyogtam. Mégse fogom elmondani, hogy: „Oh, hát ami azt illeti nem egyedül aludtam, hanem a szomszéd sráccal, akit amúgy nem is bírok. Jó nem?!"

-Ennek örülök! Terveztél be mára valami izgalmasat? - jött a kérdés anyutól.

-Igazság szerint nem gondoltam semmi különösre. Arra gondoltam kihasználom, hogy nincs semmi tanulnivalóm és olvasok vagy filmezek.

-Na ez egy remek program! Esetleg áthívhatnád Cameron meg a húgát. Nézhetnétek együtt filmet.

Nem hiszek a fülemnek. Persze a tegnapi után töltsek vele még egy napot. Hát, hogy a viharba ne! Gyorsan ki kell valamit találnom. Meg is van!