Amikor a szomszédom lettél

2. Fejezet

Nyilván. Nyilván, hogy Cameron is itt van. Mint mindig. Mindig mindenhol ott van. Ott is, ahol senki nem kíváncsi rá... legalábbis én tuti nem vagyok az. Bőven sok volt nekem reggel az a borzalmas öt hosszú perc, amit egy légtérben töltöttem vele, nem akarom, még ezt is. Nem elég, hogy a szomszédom lesz, de most még az ebédemet is elrontja. Mondanom sem kell lazán ledobta magát mellém anélkül, hogy bármit is kérdezett volna. Mert ez teljesen oké dolog… Kifutok a világból ettől a tuskótól.
-Mit akarsz itt? - kérdeztem. Könnyen megeshet, hogy nem a legszebb hangnemben tettem fel a kérdést, sőt igazából még nekem is meglepő volt a flegmaság a szavaimban, de egyáltalán nem bánom. Megérdemli a viselkedésemet, nagyon is.
-Kötelességemnek éreztem az új szomszédomnak megadni az örömöt, amit a társaságom jelent
Erre majdnem kiköptem a vizet, amit épp ittam. Muszáj nevetnem, nagyon jó.  Várjatok. Mindjárt. Egy pillanat, csak ez borzalmasan vicces. Bármennyire gülü a srác, jók a viccei.
-Igen, a társaságod, öröm. Hát persze. Én meg titokban Jézus vagyok. Na menj szerintem és idegesíts mást haver. – erre, ugyan nem értem miért, de a barátai ennek a kis humorzsák fiúcskának elkezdtek nevetni. Tyler majdnem leesett a székről. Mondjuk ahogy láttam ez Cameront picit sem hatotta meg. Komolyan. Egy iciri-picirit sem.
-Aranyos, ahogy próbálsz ellenszenves lenni. Lányok - itt a csajokhoz fordult - csak megsúgom, hogy ezt a lányt itt - mutatott rám - már reggel sikerült befűznöm, csak még túl makacs beismerni.
- Na álljunk meg mi az, hogy próbálok?! Ki nem állhatlak. A másik te milyen befűzésről beszélsz? Nagyon rossz bolygón élsz, ha azt hiszed egy picit is szimpatikus vagy - és itt ért el a pillanat mikor már nem bírtam és szedelőzködni kezdtem.
- Ugyan cica, te is tudod az igazat és én is. Beismerheted nyugodtan - csöndben kellett volna maradnia. De nem.
- Szerintem inkább hűtsd le magad egy picit, ember!
Ezzel pedig a poharamban maradt vizem szépen, a csinos kis arrogáns fejére került. Még mielőtt bármi mást csináltam, amivel még inkább magamra vonhatom a figyelmet, elmentem. Nem tudom elhinni. Dél van és én már most kivagyok. Ez a srác kikészít. Miért nem tud leszállni róla?! Oké szomszéd, de ennyi. Ez előtt össze-vissza párszor szólt hozzám és az is sok volt. Most meg odajön és elűz a barátaimtól, mert mellette még kedvem sincs maradni. Még jó, hogy két óra és mehetek haza. Ezt is nehéz lesz kibírnom, de legalább nem négyig kent bent maradnom, mint majd általában.
Tehát, helyzetjelentés. Túléltem azt a maradék két órát és most sétálok haza. Végül leegyeztettem Hannahval, hogy hazamegy összerakja a cuccát és átjön. Szóval ma bff partit tartunk. Ráfér a napomra valljuk be. Milyen szerencse, hogy péntek van, bár, ha nem hétvége lenne az sem lenne túl nagy akadály Amúgy nem teljesen értem miért kellett erre az egy napra bemenni, de hát ez a rendszer. Nincs mit tenni. Mondjuk legalább az idő nagyon szép volt. Egész nap sütött nap, meleg is volt, mi kell még? Na igen, nyugalom. Na az kellett volna…
Miután hazaértem a táskámat ledobtam az előszoba szekrényre, lerúgtam a cipőmet a lábamról és a konyhában mentem, hogy valami ehetőt találjak. Igen, most ettünk nemrég, de emiatt az idióta miatt még enni sem tudtam ma, szóval muszáj most valami táplálót keresnem. A hűtő egész tele volt, volt benne a tegnapi vacsiból egy adag, meg szendvicset és salátát is tudtam volna csinálni, de ha már ott a kész étel, nem fogok én bűvészkedni. Éppen, amikor elkezdtem volna enni, Hannah esett be az ajtón. Nálunk ez már csak így megy. Szabad bejárásunk van a másikhoz. Amint a konyhába ér, egy mozdulattal ki is veszi a kezemből az ebédemet. Még jó, hogy ő evett ma már.
- Add vissza! – nyúltam a tál felé - Te már ettél ma, én viszont nem. Az az enyém.
- Te is ehettél volna, ha elengeded Cameron megjegyzéseit. Nem is értem min kaptad fel ennyire a vizet. Eddig is mindig ilyen volt, te is tudod.
-Mi az, hogy nem érted? Egy tapló, egy igazi címeres barom és nem hagyom, hogy mindenkivel elhitessen rólam mindent. Ez nem így megy. Meg amúgy is mindenki mindig elhallgat, ha ő mond valamin, én nem állok be a sorba.
-Én ezt értem, eddig rendben is van. De nem szoktál te ilyen hevesen reagálni. Elég sokszor küldtél már el mindenkit a búsba, ő viszont kiakasztott. Most nem csak legyintettél, mint máskor. Miért más ő, mint mindenki más?
-Egyszerűen csak idegesít, hogy azt hiszi neki mindent szabad, és úgy viselkedik ahogy neki kedve tartja. Ha már más nem mutatja meg, hogy ez nem normális, akkor én majd megteszem. Nekem ne üljön oda az asztalhoz, kérdés nélkül, nem övé a hely.
-Jó bevallom, tényleg nagyképű, és ha azt mondod te ezt nem tolerálod, akkor majd én sem. Na de mit szólnál egy jó kis filmhez?
-Ám legyen. Van valami ötleted?
-Van bizony.
Elindítottuk a filmet, rendeltünk egy pizzát és egész este jókat nevettünk. Már tíz óra lehetett, anyáék szerintem éjfélnél hamarabb nem is jönnek haza. Hannahval azt beszéltük meg, hogy lezuhanyozunk, meg ilyenek aztán nézünk még valamit. Míg Hannah elkészült, választottam filmet, meg felhíztam az ágyneműjét. Húsz perc múlva én is bejutottam a fürdőbe. Olyan tizenegy körül sikerült elindítani a filmet, aztán mikor vége lett már apáék is hazaértek. Éppen felkeltem, hogy kikapcsoljam a gépet, mikor rezgett a telefonom. Ki ír hajnali egykor?
Cameron Davis:
Holnap délután találkozunk 😉, Nem is fogok tudni ma aludni, olyan izgatott vagyok!

Miről hadovál ez itt? Nem tudnának annyit fizetni, hogy találkozzak vele.

Én:
Te valami nagyon súlyos betegségben szenvedsz, hogy azt hiszed találkozom veled!
 
Cameron Davis:
A szüleiddel nálunk vacsoráztok.

Én azt hittem menten kifutok a világból, de hova tovább az egész galaxisból, a Tejútrendszerből is. Mondjuk muszáj leszek ezt halkan megtenni nehogy Hannah felkeljen, és észrevegyen, mert akkor lőttek a tervemnek. Mikor és miért beszélte ezt meg anya Emilyvel? Ez remek! Ez hiányzott. Ennek a csodás habos napnak ez már csak a cseresznye a csúcsan. Remélem a szülei mellett moderálja magát, és nem lesz olyan idegesítő, mint mindig. Miért áltatom magam? Úgyis katasztrófa lesz!