My Maffia King-Jikook

1.rész

Jimin P.O.V.

3 perc múlva éjfél,én pedig még mindig Busan utcáin sétálgatok.
Igaz, ilyenkor nem valami biztonságos egyedül sétálgatni egy sötét utcán,tele mindenféle pedofillal és hajléktalan emberrel, de ez jelen pillanatban engem egyaltalán nem érdekel. Csak ki szeretném szellőztetni a fejem az otthoni problémáktól. A veszekedéseket elfelejteni amiket nap mint nap végig kell hallgatnom. Ha tehetném,akkor elmenekülnék ebből a világból és egy új életet kezdenék máshol,a szüleim nélkül.
Csendes sétámat a telefonom csergése zavarta meg,miszerint kaptam egy üzenetet. Megálltam majd előkerestem a telefonom a hátsó far zsebemből és megnéztem a kijelzőn levő nevet.
Anyától jött.

Anyuci❤❤
Gere hqsa...

Mi? Ez meg mit akar jelenteni?
Gere hqsa...soha nem írt össze vissza. Mindig pontosan írt,hisz anyám magyar tanárnő. Ezért nem értem,hogy ez most mit akar jelenteni.  Éreztem,hogy itt valami nincs rendben,ezért eltettem a telefonom,majd amilyen gyorsan csak tudtam haza futottam.
Amikor a házunk elé értem,megálltam majd a térdemre  hajolva próbáltam levegőhöz jutni. Elég gyorsan futottam és meg se álltam idáig szóval egy kicsit muszáj volt pihennem. Egy kis idő után mikor már rendesen vettem a levegőt,akkor felegyenesedtem és az ajtó felé vettem az irányt. Az ajtó elé érve valami furcsa érzés fogott el és mintha valaki azt súgta volna a fülembe,hogy ne nyissam ki az ajtót,mert valami olyat fogok látni,amit még egy jó ideig nem szeretnék. Kis hezitálás és gondolkodás után,mégis lenyomtam az ajtó kilincset és bementem. Korom sötét volt bent,az orrom hegyéig sem láttam. Próbáltam megtalálni a villanyt de sehogy sem ment,valamiért nem akart felkapcsolódni a lámpa. Ezért ismét a telefonomért nyúltam, és bekapcsoltam a vakut, de bár ne tettem volna.
Ahogy világítani kezdtem a szobában, észre vettem,hogy vér nyomok vannak a padlón. Követtem a telefom vakujával a cseppeket,míg oda nem értem egy holttesthez. Hirtelen elejtettem a telefont és az pont úgy esett,hogy a holttest arcát kivilágította. Anyukám volt az. Könnybe szaladt a szemem a sokk hatására, ami abban a pillanatban fogadott. Térdre rogytam és utat engedtem könnyeimnek. Miért? Miért történik ez velem? Miért pont velem? Csak sírtam akár egy 5 éves gyerek,akitől az idősebbek elvették a játékát és aztán a szeme láttára azt szét törték. Pont így éreztem magam én is,mint egy 5 éves. Hirtelen eszembe jutott,hogy apámat nem láttam. Talán ő még valahol itt van a házban. Erőt véve magamon felálltam és a telefonomért nyúltam,közben igyekeztem nem anyám holttestére nézni. Szörnyű látvány volt. Elindultam az emeletre,ahol hangokat tudtam ki szűrni. Mintha valaki beszélne. Ekkor egy kis remény szállt belém,miszerint azt gondoltam,hogy apám beszél valakivel telefonon. Gyorsan felmentem a hálószobájukba majd azt kicsapva egy nem vár személlyel találtam magam szemben. A mosoly azonnal lehervadt ajkaimról és a telefonom ismét ki esett a kezemből. Hogy őszinte legyek féltem,nagyon féltem. Az alak hirtelen megmozdult majd sebesen kezdett el felém közeledni. Én csak hátráltam és az ajtóhoz érve megfordultam és szökni próbáltam,de egy erős kéz vissza rántott.
-Neh...ha...hagyonh...!!!.-üvöltöttem síros hangon.
Próbáltam ki szabadulni karja közül de sikertelen volt cselekedetem. Még erősebben szorította csuklóm,ami iszonyatosan fájt.
-Khö...khönyörhghöm engedhjen elh...eskhüszhöm...hogyh nehm szóhlok senkhinekh....-könyörögtem neki,de ez is hiába való volt. Nem szólt semmi.

Ettől a sok szörnyűségtől amit láttam már úgy éreztem,hogy nem bírom tovább. Kezdtem gyengének érezni magam. A lábaim remegtek a félelemtől és a gyengédségtől. A szemhéjam is lassan  le csukódot és aztán kép szakadás.