My Maffia King-Jikook

14.rész

Jungkook P.O.V.

Annyira büszke vagyok magamra. Egy ilyen tervet ki eszelni csakis én tudok,a nagy hírhet Jeon Jungkook.
Erre a gondolatomra elkezdtem nevetni mint egy őrült. Bár amúgy tényleg az vagyok.

A tükör elé álltam és bámulni kezdtem magam. Annyira hiányoznak a szüleim.
Anyám édes hangja,apám szigorú oktatásai,minden ami velük kapcsolatos hiányzik,elvesztésüket pedig a drága Park  családnak köszönhetem. Amikor is 12 éves voltam akkor egy nagy tragédiában volt részem. Apám mivel a Maffia vezér volt ezért rengeteg piszkos ügyet kellett neki rendeznie. Persze ez miatt nem igazán volt rám szabad ideje de amennyit csak tudott velem töltött. Igaz akkor,abban a pillanatban nagyon jól éreztem magam de viszont tudtam,hogy ez nem olyan sűrűn fog előfordulni. Ilyenkor mindig szomorú voltam de apám folyton azt mondta,hogy amikor majd én is olyan idős leszek mint ő és majd átveszem a helyét,akkor majd megfogom érteni,hogy milyen nehéz is ez az élet. Megértettem is meg nem is,de igyekeztem nem nagyon foglalkozni ezzel ,ezért inkább hagytam a fenébe és csak élveztem a pillanatot.

Egy vidámparkban voltunk. Rengeteg mindenre felültünk. Kajáltunk meg mindent csináltunk amit egy vidámparkban lehet csinálni(ehhez nem nagyon van most kedvem mit fűzni hehe bocsika😅)
Szóval épp a vattacukroshoz sétáltunk amikor is egy ismeretlen férfi előbukkant a semmiből és fegyvert szegett az apámra. Tágra nyílt szemekkel figyeltem a férfit. Nem értettem, hogy most ez mi. Ekkor apám elém állt,ezzel védelmezve engem és egy számomra ismeretlen nyelven kezdtek el beszélni. Ebből az egészből csak annyit vettem ki,hogy Park.
De volt egy dolog amire nem számítottam...méghozzá az,hogy egy gyerek lesz ott majd a férfi mellett. Talán idősebb tőlem. Jól nézett ki. Barna haja hátra fésülve,ajkai duzzadtak bár nem tudom miért,szemei pedig mintha ki lettek volna sírva. Elég furcsa de oké. Nem tőrődtem vele addig ameddig meg nem hallottam egy lövést. És ekkor az apám össze esett előttem. Sírva fakadtam és térdre rogytam. Apám meghalt. Csak ez járt a fejemben.
Amikor felnéztem az ismeretlen és a fiú
Eltűntek...

Helló!
Bocsika ha mindig kések a részekkel csak az baj,hogy nem nagyon van ihletem!
Ez a rész is olyan rossz lett,szerintetek folytassam?...Annyira össze csapottnak tartom a többi részeket,hogy csak na! Ezért bocsánatot kérek de tényleg annyira nincs ihletem.
Nem tudom talán abba hagyom és kezdek egy másik sztorit....ti mit gondoltok??