Véres telihold

3. Fejezet

Takeru szemszöge:

-Jó reggelt hercegnő! Amúgy a nyögéseket ne vidd túlzásba! Még nem tartunk ott! Akkora tartogasd! Kacsintok, rá majd elnevetem magam.

-Ez nem vicces! Mondja paracsidomb vörös fejjel.

-Deeeee! Ez igen is vicces! Jó... mindegy is! Inkább zabáljunk valamit! Mondjuk meleg szendvics? Úgy is melegszik a hangulaat!

-Takeru! KUSS!

-Mondtam vagy megszokod a hülye poénokat vagy így jártál! Nyújtom ki nevetve a nyelvem.

-Na de térjünk vissza a reggelire. Jó lesz a melegszenya?

-Igen jó lesz!

-Okéy! Akkor megcsinálom őket! Sétálok ki a szobából és csinálom meg a reggelinket.

-Kész a kaja! Bevigyem vagy kifárad ő méltósága? Jó jó értem én lustaság. Viszem be a kaját a szobámba.

-Tessék! Jó étvágyat! Ne légy lusta szóval egyél... vagy etesselek? Jóó nem. Abba hagyom a hülye poénokat egy kis ideig! Kaja után kimegyünk sétálni az erdőbe. Vagy is az a kettő kutyi futkározik én, meg, mint ha a gazdájuk lennék követem őket. Majd visszasétálunk hozzánk.

-Nézünk valami filmet? Kérdezi meg Viktor félénken. Hogy egyem meg a kis aranyoos... vagy is nem szó szerint.

-Persze. Miért is ne? Vágom rá csillogó szemekkel

-Okéy! Mit is nézzünk?

-Passz.

-Esetleg..ümm..Alkonyat? Teszi fel félénken a kérdést. Aaaa olyan aranyos.

-Én benne vagyok. Szóval betesszük a filmet és elkezdjük nézni. Ma maratont tartunk és az egészet végig nézzük. A 4.részhez hozzá szólok

-Ez az átváltoztatás dolog még mindig fura nekem... tudtommal ez nem lehetséges.

Viktor szemszöge:
-De mégis az. Mint majd látni fogod. Én fáztam szóval hozzábújtam. Egy picivel később Hunter is felugrott az ágyra.
-Szia kutyi. Most már nem egy hanem 2 kutyával vagyok egy ágyban. Mondja Takeru.
-Nagyon vicces...
Amúgy fura de én valahogy mindig mindenkinél kisebb vagyok. 155 cm vagyok Takeru meg 185 cm szóval jó nagy a különbség.. Szeretem Takerut ő az egyetlen barátom. Persze másik értelemben is szeretem de nem fogom neki elmondani. Az alkonyatot nézzük mert ez a kedvenc filmem. Edward és Jacob olyan jól néznek ki.
-Viktor baj van? Vagy csak éppen rólam álmodozol? Vigyorog rám.
-Nem éppen Edwardrol és Jacobrol álmodozok.
-De hát Edward vámpír nektek ez nem ilyen tiltott cucc?
-Engem nem érdekel az a szabály! Durcizom.
-Jólvan na durciherceg. Neveti.
-...ne nevezz így.
-Amúgy miért vagy ilyen pici?
-Ah....hagyjál már! Nem tehetek róla! Majd jobban összehúzom magam.
Elkezdett megint simogatni vigasztalás képpen.
-Ah.... Takeru hagyd abba..
-Mit mondtam a nyögésről?
-De azt viccnek mondtad!
-Vagy nem. Mondta mosolyogva.
Már nagyon paracsidomb volt a fejem de nem tudtam ellene tenni. Lehet ma is itt alszok de nem biztos. Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
-Halló? Kérdezem.
-Szia Viktor hol vagy? Kérdezi Cody a vonal másik végén.
-Egy haveromnál alszok ma és többet ne keress majd haza megyek valamikor.
Majd letettem a telefonom feszülten.
-Ki volt az Kölyök?
-C-Cody... Válaszoltam halkan.
-De miért hagyod hogy ilyeneket tegyen veled? Kérdezi féltékenyen.
-Hallod 155 cm vagyok és azt várod el tölem hogy egy 185 cm gyereket vakarjak le rólam?
Mondtam remegő hangal.
Ő némán magához húzott majd néztük tovább a filmet.
-Ahw Jacob... Suttogom.
-Hey ezt hagyd abba!
Majd elkezdtem kuncogni ezen a beszólásán.

Takeru szemszöge:
-Nem nevet együtt érez vaaaaagy meghalsz a röhögésben! Kezdem el csikizni először próbálja vissza tartani de kitört belőle a nevetés.
-Ta-Ta-Takeru! Hagyd abba! Már könnyezik a nevetéstől.
-Nem így jártál amiért előbb ki röhögtél! Nyújtom ki rá a nyelvem.
-Ha..ha abbahagyod akk-akkor...itt egy kicsit elhalgatott
-Akkor kérhetsz tőlem bármit!
-Bármit? Tényleg..bármit? Akármit mit az égvilágon? Kérdezem perverzen.
-Nyugi ezt a hangnemet nem kell komolyan venni... vaagy de..
-Igen komolyan gondoltam..nyel egyet. Lehet megbánta már az ötletét de abba hagytam a csikizést.
-Tessék! A szavadat ne feledd. Lehet a legváratlanabb pillanatban szólok.
-Nem hiszem el hogy csak így voltál hajlandó leszállni rólam. Durcizott be
-De azért szercsi van ugyeeee? Naa ne mond hogy nem. Naaa!
-Persze persze szercsi van.
-Ezaaaz!
-Most olyan voltál mint egy kisgyerek!
-Evan! Fogadd el hogy random ilyenjeim vannak..

Viktor szemszöge:
Már előre félek hogy mi lesz az. Istenem hogy lehettem ilyen idióta? Bakker meg kellene kérdeznem hogy ma is itt aludhatok e.
-Am..Takeru ma is itt aludhatnák? Kérdezem félénken.
-Persze miért is ne. Válaszolta mosolyogva. Én vissza dőltem az ágyra mellé és hozzábújtam majd tovább néztük a filmet. Egy kicsivel később megszólalók.
-Azért sajnálom Jacobot. Nem lehet azzal a lánnyal akit szeret.
-Hát igen de Bellának ott van Edward.
-De hisz Edward elhagyta Bellát.
-De akkor is szeretik egymást.
-Na igen...halkulok el...de én sem akarok egyedül maradni.... Mondom a végét már alig érthetően. Ja jól gondolom nem hallotta meg ezaz ezt megúsztam.
Jó volt megint alkonyatot nézni és mire mindegyik részét megnéztük már este is lett.
-Eszünk valami vacsit? Kérdezi Takeru.
Én válasz helyett csak bólogatok majd felálltam és lementünk.
-Mit együnk? Kérdezi.
-Rendeljünk pizzát. Mondom nagy mosollyal az arcomon.
-Ez jó ötlet. Majd felhívta a pizzafutárt és rendeltünk egy nagy családi pizzát.
Miután meg ettük a pizzát utána el mentem fürdeni aztán rá jöttem hogy nem hoztam pizsamát. Becsavartam magam törülközőbe majd kiballagtam Takeru szobájába.
-Tudnál adni egy pólót estére..? Elfelejtettem pizsamát hozni.
-Alsógatyád van?
-V-van
-Jó tessék majd oda dobott egy pólót.
-Köszike. Majd felvettem a nálam 50 x nagyobb pólót és bebújtam az ágyba. Kicsivel később Takeru is jött majd néztünk egy filmet.
Reggel hamarabb keltem szóval gyors levittem Huntert sétálni utána meg neki álltam gofrit sütni meglepetés képen.

Takeru szemszöge:
Később kelek mint szokatam általában. Azt veszem észre hogy Viktor nincs mellettem, elindulok megkeresni a konyhában találok rá.
-Mit sütsz kölyök? Úgy tudtam a farkasok félnek a tűztől.
-Nem mindegyik mint láthatod! Amúgy meg gofrit sütök. És még mindig nem vagyok kölyök!
-Persze persze..kölyök! Nyújtom ki rá a nyelvem, majd oda sétálok hozzá és hátulról átölelem.
-Itt se vagyok. Süss csak nyugodtan. Ő már paracsidomb cospalyt vesz fel de jó ez így nekem!
-Takeru..így nem tudok sütni.
-De így fogsz sütni szerintem mert nem engedlek el. És mivel éhes vagyok siethetsz egy kicsit. Végül befejezte a goffrikat úgy hogy végig ölelgettem őt.
-Mostmár elengedhetnél! Teríteni szeretnék.
-Jó jó egy pillanat! Szóval egy kis ideig még ölelgettem majd elengedtem és segítettem megteríteni, aztán elkezdtünk enni. Egy darabig semmi se történt majd arra leszek figyelmes hogy Viktor szájából egy fél goffri lóg ki. Szóval beleharapok a goffrijának abba a felébe ami kilóg a szájából mert mér ne? Ő erre persze elvörösödik én meg egyre közelebb kerülök a szájához míg végül össze ér. Anyám bejövetelére a konyhába szétrebbenünk,miután kiment a reggelijével Viktor megszólal
-Ta-ta-Takeru..ez mi volt? Hadonászik össze vissza szerintem zavarában.
-Pocky challenge másképp. Goffri challange! A lényege ugyan az. Mosolygok rá. Ő felpattan berohan a szobámba majd a fürdőbe rohan. Fenébe! Valami rosszat csináltam vagy mondtam?

Viktor szemszöge:

Najó ez mi volt? És miért volt ilyen jó? Muszáj volt fel futnom a fürdőbe mert kemény vagyok. Halottam kintről a lépéseket. -Viktor minden rendben? Hallom meg Takeru hangját az ajtó mögül. -P-persze de ne gyere be! Mondom eléggé dadogva. Elfelejtettem bezárni az ajtót ezért az egyik pillanatról a másikra Takeru már bent is volt. Én még mi előtt közelebb jött volna addigra gyorsan befutottam a szobába majd be bújtam a takaró alá. Halottam hogy ő is be jött a szobába szóval még jobban összehúztam magam. Éreztem hogy lefeküdt mellém majd magához ölelt. -Valami rosszat tettem? Kérdezi aggódva Takeru. -N-Nem dehogy. Majd lehúztam magamról a takarót. Belenéztem abba a gyönyörű szemeibe majd megcsókoltam. Egy kicsit meg volt lepődve de aztán visszacsókolt ami megnyugtatott. .Mondtam már hogy gyönyörű a szemed Takeru? Kérdezem tőle csillogó szemekkel. -N-nem de köszi. És én mondtam már hogy aranyos vagy? Kérdezi mosolyogva. -Igen! Válaszolom nagy mosollyal az arcomon. -Imádlak mosolyogni látni. Majd oda bújt hozzám. -Amíg veled vagyok addig mosolygok. Majd én is hozzábújok. Kicsivel később bealudtunk majd reggel az ébresztőóra hozta ránk a szívrohamot. -Jó reggelt Takeru. Mondom neki álmos hangon. -Neked is Viki. Majd az arcomra nyomott egy puszit. Szeretek vele lenni mert olyankor biztonságban érzem magam. Hétfő van szóval mennünk kellett suliba. Ma már nem alszok ott Takerunál sad. De Hunterrel leszek otthon mert Cody ma sokáig dolgozik szóval megmenekültem tőle. -Ma átmenjek Viki? Kérdezi Takeru tőlem útközben. -Ne nevezz Vikinek  Mondom neki durcázva. -Jajj ne durcizz már, inkább válaszolj a kérdésemre. Majd összekulcsolta az ujjainkat és úgy folytattuk az utunkat. -Hát át jöhetsz de ma úgyis csak Hunterrel lennék mert Cody sokáig dolgozik. Válaszolok végre a kérdésére. -Hát majd még meglátjuk. Mondta vigyorogva. Majd megérkeztünk a suliba és elkezdődött a nap.