2.rész

279 15 1
                                    


Takeru szemszöge:
-De rég jártam az erdőben! Tudom hogy semmi kedved sincs ilyen korán hozzám, látszik rajtad. Dee ez a te érdeked. Ha nem akarsz élni vagy szívesen éled át hogy nem tudsz járni annyira fáj a kis popód nyugodtan itt hagylak! Csak szólj! Erre nem kapok választ csak oda sétál mellém és megfogja a kezem. Nah berezelt azt hiszem egy kicsit.
-Na mi az kutyi? Megijedtél? Majd én a vadász megvédelek a csúnya gonosz emberektől! Eresztek meg egy mosolyt
-Egy Ne hívj kutyinak! Kettő van egy kutyám szóval ne sértegess.
-Ez vicces! A kutyinak van egy kutyája. Már már röhögök.
-Kuss! Mondja majd tovább sétálunk.
-Amúgy hogy hogy ilyen korán sétáltatod a kutyád?
-És te miért vagy itt ilyen korán? Jött a briliáns visszavágás
-Nézzük csak.. talán azért mert a testőrödnek álltam kb? Inkább örülnél. Senkivel se szoktam szóba állni. Te kiválasztott vagy!
-Khmm.. inkább szerencsétlen.
-Okéy ha akarod itt is hagyhatlak. Vagy csak simán tovább sétálunk. Még egy darabig sétálunk majd vissza fordulunk és az utcájukban már csak egymás mellett sétálunk. Vicces húzni az agyát! Aranyos mérgesen. Ohmm.. jó ezt felejtsük is el! Sétálunk be a suliba és várjuk az első órát. Ezaaaz!

Viktor szemszöge:
Itt ülünk a suliba. Szívesebben lennék az erdőbe Hunterrel Takeru nélkül. De sajnos ma reggel valaki megzavart. Jön a tanár szokásosan megtartja az órát majd jön az ebéd szünet.
-Hé Viktor ebédelj velünk! Szólt oda pár lány az osztályból.
-Bocs csajok Viktor már foglalt. Majd Takeru rá kacsintott a lányokra. Én nem nagyon értettem hogy mi van szóval inkább elindultam ebédelni de persze egy potyautassal magam mögött. Értékelem hogy Takeru az egyetlen olyan személy aki normális és megvéd de néha az agyamra megy! Le ültem egy padhoz majd Takeru mellém ült.
-Becézhetlek úgy mint pl: Kutyi, Farkaska.. És még mielőtt tovább mondta volna közbe vágtam a szavába.
-Nem becézhetsz semminek! Nem vagyok kutya. Mondtam durcizva. -Viktor olyan aranyos vagy amikor duzzogsz. Kezdte Takeru édes hangon. Most komolyan azt mondta hogy aranyos vagyok?? WTF okay Takerunak kell egy orvos. Én némán paracsidomb fejjel ültem tovább és ettem a Kanadából importált Indiai száraz kenyeret.
Igen létezik olyan hogy Kanadából importált Indiai száraz kenyér. Ne nézzetek hülyének de én találtam fel!
Vissza mentünk az órára hogy egy újabb retkes időt töltsek itt hogy még idiótább legyek de no para. Takeru ma is haza kísért csak most be is jött a házunkba.
-Szia Elli haza jöttem. Köszöntem a mostoha anyámnak.
-Szia Viktor oh hoztál egy barátot? Kérdezte Elli izgatottan.
-Jó napot Takeru vagyok a fia osztálytársa.
Megfogtam Takeru kezét majd felsétáltunk a szobámba.
Kicsit sok volt a szőr mivel hát néha én is farkasként vagyok a szobámba, na meg persze Hunter is a szobámba van.
-Jaaaj Viktor megjöttél!!!! Futott oda hozzám a mostoha bátyám majd szorosan magához ölelt.
-Ja megint otthon rontom a levegőt. Válaszolom kicsit szomorú hangon.
-Ki ez a gyerek itt a szobádban? Kérdezi a mostoha bátyám.
-Én Takeru vagyok Viktor testőre és osztálytársa. Mondta büszkén Takeru.
-Én meg Viktor mostoha bátyja egyben szerelme Cody.
-Nem is igaz te nyomorék! Majd felálltam megfogtam Takeru kezét majd ki mentünk az erdőbe.

Takeru szemszöge:
-Tényleg? Kutyii szereted a bátyád?Lol. Ezt nem néztem volna ki belőled.
-Pofa be! Ez nem igaz csak az a szarházi állítja azt! Mondhatni utálom. És ne hívj Kutyinak! Pff..
-Naa ne durcizz! A végén beindulok. Az a tekintet amit erre kaptam! Egyszerre volt zavarban és ijedt.
-Jaaj nyugii csak viccelek szokd meg a hülye poénaim!
-Istenem hülye! Ne buziskodj! Inkább ideje lenne haza menned! Későre jár. Érzem hogy próbál lerázni de nem hagyom magam.
-Ahaa persze majd megyek ha kedvem van. És jobban teszed ha vigyázol. Biztos minden meleg pasinak te vagy az álom párja szóval mondhatni szívességet teszek neked! Este vigyázz a szűz kis popódra! Mert jön a csúnya Cody bácsi és erőszakoskodni fog a végén.
-Pofa be és menjünk haza!
-Nope! Én maradok. Nyújtom ki a nyelvem. Úgy is kell kaja mert anyáék tuti nem hagytak megint.
-Jó én megyek!
-Vagy nem! Egyedül nem. Ragadom meg a csuklójánál fogva és rántom vissza
-Dee én elakarok menii!
-El akarsz menni? Aaz itt is meglehet oldani ha csak nem a bátyáddal akarsz!
-Ne forgasd ki a szavaim!
-Ééén? Soha. Csak szívatlak kutyi!
-Kutyi az anyád tudod milyen.
-Jó jó akkor Farkas Kölyök! Kölyök hehe így hívlak mostantól!
-Ugyan annyi idősek vagyunk! Idegesítő vagy!
-Tudoom. Csak azért is idegesíteni foglak kölyök! Olyan jó idegesíteni téged! A reakcióid mindent visz. Na azt hiszem elbeszélgettük az időt. Éjfél múlt menjünk haza!

Véres teliholdWhere stories live. Discover now