vérszag { Vámpírnaplók/A Sötétség Kora/ Teen Wolf }

4. rész

Scott sz. Sz.

A buliból el rohantunk. Azonnal mentünk Deatonhoz.

Be értünk.
- ha jól sejtem nem sikerült. - fordult felénk
- jól sejted. azt mondta hogy készüljünk fel a harcra vagy mire.
- ez nem jo. - állt fel a székéből.
- mik ezek?
- minden bizonnyal vérszívók.
- mik? - néztünk furcsán.
- más néven vámpírok. A Salvatore testvérek már jó pár éve vámpírok 100 valamennyi éve.
- ez egy vicc. - nevettem fel. De majd el komolyodtam amikor egy képet mutatott a druida ami 1910- ben volt és a két Salvatore testvér úgy nézett ki mint most. - úr isten...
- és azt mondták hogy harc lessz?
- olyasmi. Igen.
- akkor szerez be sok farkast. Mert ez nem játék. Ők fegtelenek. Gyilkosok. Ha jól tudom akkor Damon a legrosszabb. Aztán Sabrina. És utoljára Stefan. Stefan meg védi a társait, de nem gyilkol... Vagyis ha vissza nem szokik rá. Ő volt a leg vérszomjasabb közülük.
- oh. De várjunk. Bonnie az mi?
- még nem jöttem rá. De amit meg tudtam róla, azok a jelek arra utalnak hogy egy boszorkány.
- ez szuper. Most ki szívják a vérem, és még egy kéz mozdulattal a nyakam is el törik. - szolt cinikusan Stiles.
- de ti sem vagytok semmit tevők. 
- mit lehetne csinálni ellenük?
- meg harapjátok. Egy harapás és és végük. Vagyis szenvednek. Aztán bele halnak. Az ő vesztünk a farkas harapás.
- de én nem akarok ölni. - szóltam.
- nem is kell. Mert biztos tudják ez ellen az ellenanyagot.
- és ha nem?
- akkor végük.
- de én...
- Ne szolalj meg. Vagy te ölöd meg vagy ő öl meg téged.
- és milyen csapatot szedjek?
- a legnagyobb csapatot. Jókat rosszakat most hívd egybe. Mert ha nem győzzük le őket akkor mindenkit le mészároltak. Kegyelem nélkül. Ezt kerüljük el.
- aham aham. És én meg lydia na meg Allison mivel harapjuk meg? Igaz... Kira is itt van és ő sem kimondottan egy farkas.
- nem csak harapással lehet támadni. Egy karó a szívbe és meg hallnak.
- vagyis szórjuk át a szívüket.
- igyvan.
- gyűjtöm az embereket. Köszönöm Deaton.

Hívtam Duckelion falkáját, Haleket. Theo falkáját. Bennük lehet bízni. Vagyis nem. De nem szerettem volna hívni a lovasokat. Vagy ezeket. Inkább jöttek ők.

Sab sz. Sz.

- neked teljesen el ment az eszed? - dobta a falhoz a poharat Damon.
- miért is?
- hát meg harapnak és végünk. Meg mire volt ez jó?
- ha nem harcoltunk nem tudjuk meg mutatni nekik kik itt a főnökök. Ha most nem mutatom meg akkor ők fognak minket cselédnek használni. Meg kell előzni.
- jó jó. De ha ne adja isten meg harap akkor mit fogsz kezdeni vele? Hm?
- Klaus.
- nem.
- mondták egyszerre.
- egyetlen esélyünk.
- nem. Le zárva. - mondta Stefán.
- nos sebaj. És megyek New Orleansba. - suhantam el a szemük elől.

Nem jöttek utánam. ez jó hír... Igen futok egészen New Orleansig. De meg érte ott is vagyok.
Mostmár csak sétáltam. ( Amúgy már nem a báli ruhában voltam, hanem egy magasderekú fekete farmer, egy fekete atléta és egy kockás ing a derekamon, hajam meg ló farokban.)

Meg találtam a francia negyedet. Szép lassú léptekkel be sétáltam, de egy erős kéz a nyakamra fonódott.
- Elijah. - nyögtem ki a nevét.
- Sabrina. - engedett el. - minek köszönhető e látogatásod.
- csak meg néztem hogy vannak az ősi barátaim. Amúgy mi a helyzet Hayleyvel?
- Hayleyel... El váltak útjaink. Feleségül ment egy farkashoz.
- ouu.. sajnálom.
- nincs gond Sabrina. Nos de biztos van valami szándék ami ide vezetett e hazánkba nem?
- hát... Lehet valami.
- mond.
- Klaus itt van valahol?
- máris hívom.
- nem kell bátyám. Itt is vagyok. - csatlakozott az ősi hibrid.
- te fattyú lélek. - öleltem meg. Vigyorogva.
- Sabrina. - mosolygott.- Mi szél hozott?
- meg szeretném nézni e vérvonalam leg fiatalabb lényeg.
- Hope?
- igen. - mosolyogtam. De Klausnak le fagyott.
- mi a baj? Hol van?
- Hayley el vitte a mocsárba. És nem tudok oda menni mert ki vagyok zárva. Elijah meg nem hajlandó ide hozni kis gyermekem, mint a többi testvérem sem. - nézett Elijahra Klaus.
- nekem pedig mennem kell Marcelhez. - szólt Elijah. Majd el suhant
- nos Klaus.. lenne egy alkum.
- hallgatlak. - mosolygott
- én el hozom a babát te pedig adsz a véredből.
- ez simán menni fog. Mégpedig azért mert bizok benned Sab. Pedig mostanában nem mondható el ezel emberekről hogy bizhatok bennük. Igy vedd meg tisztelésnek.
- igen is felséges uram. - nevettem.

A mocsárba tartottam. Oda is értem amikor egy idős nőt véltem a picivel. Oda is viharoztam, és egy csekket pillanatra míg az asszony nem figyelt a gyermeket el ragadtam. Még hallodtam az idős asszonyt, sírva kereste a kicsi Hope-ot. De én már el tűntem vele. És meg sem álltam a negyedig.
- Klaus! Itt a pici. - vettem ki a hordozóbol. Át karoltam. Nagyon édes. ide viharzott az apa, és el érzékenyülve nézte kis babáját.
- köszönöm Sabrina. - vette el tőlem a picit. A vér az asztalon.
- köszönöm Klaus. Még látjuk egymást. - mentem oda és adtam a pici homlokára egy puszit. Aztán meg el tűntem.

Haza érve. Láttam a testvéreméket és a barátnőmet. Agodtak értem. Be mentem.
- itt a vér. - tettem le az asztalra.
- jól vagy Sab?
- persze. - lihegtem. - képzeljétek a nagy ijesztő hibridnek. Lett egy kis gyermeke. Hope.
- mi?
- ne!
- komoly? - képedet el mind.
- a kezeim közt tartottam, amíg el raboltam az anyjától Klausnak.
- el raboltad? - nézett Damon.
- joga van az apjával lenni.
- midnegy... Fel vagyunk akkor készülve. - mondta Stefan.
- igy van. - húztam a számat mosolyra.