"Sok kicsi sziv dobogását hallom.
Érzem a tiédet is Großfater.
Lassu és szomoru.
Miért ver igy?
Lassan végig simitok mellkasodon.
Alig érzem a szived dobogását mégis keresem.
Felveszlek és karjaimba kaplak.
Nézem arodat.
Olyan gyönyörü vagy!
Azok a kék szemeid vidáman csillognak.
Még most is pedig beteg vagy.
Ködös szemmel ölelek magamhoz.
Te vissza ölelsz erős karod védelmez.
Most nem félek.
Majd érzem hogy kezed egyre lejebb esik a testemen.
Lenézek a kezed az ölemben pihen.
Szemed csukva van ezért remegve rázlak meg.
Nem válszolsz ugyan ugy fekszel.
Ohh Großfater!
Zokogva ölelem tovább kihűlt testedet.
Mostmár végleg meghalt a reményem."
