"A teremben ülök utoljára.
Búcsúzkodunk mert utjaink végleg elválnak.
Ki hozott el idáig?
Hát persze hogy te mama.
Segitettél a bajba és mindig melettem voltál.
Most is itt vagy.
Szerettetel nézek rád.
Köszönöm hogy itt vagy melettem még most is.
Te mosolyogsz rám.
Tudom itt nem hagynál.
Szeretsz engem mint én téged.
Tudom soha nem bántanál.
Sirva hajtom le a fejem.
Megmentettél a haláltol.
Ott voltál nekem ha kelett ha nem.
Most már a végső mondatott várom.
A nagybetűs élet hivogat.
Látom rajtad hogy fáj az hogy itt hagylak de probálsz erős lenni.
Én rád nézek újra.
Nem foglak elhagyni soha.
Meletted maradok örökre mama.
Köszönetet mondok akárhányszor láttlak.
Köszönetet neked mama.
Megfogom a kezed és úgy biztatlak.
Te vagy a mindenem mama."
